- Változik a befektetői kör attitűdje és összetétele. Új szereplők lépnek be, ami annak köszönhető, hogy a gazdasági nehézségek Magyarországon felerősítették a tengerentúlon és Nyugat-Európában régóta megfigyelhető trendeket - mondja Oláh László, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület elnöke. Egyrészt - mivel az egyetemek forrásai is megcsappantak - a saját területükön megszállott, illetve üzleti érzékkel megáldott kutatók mindent megpróbálnak, hogy eredményeiket pénzzé tegyék, és folytathassák a munkájukat. Ez azzal jár, hogy zömmel a gazdaság számára hasznosítható ötletek, találmányok, fejlesztések, új technológiák jutnak forráshoz. A gazdaság láthatatlan keze úgy rendezi, hogy egyre több üzleti érzékkel is megáldott tudós kap teret. Ezzel párhuzamosan egyre-másra bukkannak fel azok a magánszemélyek és üzleti csoportosulások, amelyek az elmúlt évek, évtizedek során jelentős vagyont halmoztak föl, és ezt most a biztonság kedvéért több területen fektetnék be. Ők általában megbíznak egy profi csapatot, hogy ezt a forrást kihelyezze. Mindkét irány nagyon hasznos, hiszen a kockázati- és magántőke-iparágnak eddig az volt a legnagyobb problémája, hogy nem voltak olyan újszerű tudományos, egyben valóra váltható eredmények, amelyekből jó befektetések születhettek, és hiányoztak az effajta kockázatvállalásra hajlandó befektetők.

- A kihelyezett összegek is bizonyítják már a pozitív változást?

- Számokkal egyelőre nem tudom igazolni az elmondottakat, hiszen az idei statisztikákra még várni kell, ráadásul ennek az új rétegnek a létét az adatok nem támasztják majd alá azonnal. Szándékaik és a tőkéjük nagysága még egy ideig nem nyilvános, de az MKME tud róluk. A tendencia egyértelmű.

- Az elmúlt időszakban az informatikához köthető cégek sora nyert az Év vállalata díjért folyó versenyben, köztük a Graphisoft, a Synergon, az Interware, az IND Group, idén pedig az AdviseSoft. Mi ennek az oka?

- A matematika, a programozás, a szoftverfejlesztés, illetve ezek technikai alkalmazása terén Magyarország erős, jó a merítési bázisunk, ami a tehetségeket illeti. A másik fontos tényező véleményem szerint az, hogy ennek a szakmának van egy óriási előnye sok másikkal szemben: miközben például egy biológiai laboratórium létrehozásához, működtetéséhez hatalmas befektetésre van szükség, az informatikában tulajdonképpen csak ész kell a sikerhez. Miközben jószerével alig találni olyan új technológiai iparágat, ahol a kutatói infrastruktúrába való horribilis befektetés nélkül érvényesülni lehetne, egy jó szoftvermegoldáshoz nem kell több, mint tehetség, rengeteg mérnöki munkaóra és néhány kiváló megoldás, majd néhány ember, aki a szükséges adatbázisokat elkészíti, frissíti. A befektetők fogékonyak ezen a területen. Pontosan tudják: ha megnézzük, mely szektorokban csinált óriási vagyonokat a kockázati tőke, az informatika a rangsor élén áll. Elképesztő hozamokat lehetett és lehet itt elérni. Hosszan sorolhatnánk a semmiből indulva döbbenetes eredményeket produkáló cégeket Európában, az USA-ban vagy a Távol-Keleten.

- Az egyetemekről, főiskolákról kikerülő pályakezdők hozzáállása is változik, vagy még mindig az az első gondolatuk, hogy a külföldre kell menni, ha boldogulni akarnak?

- Attól tartok, a saját kútfőből, ismeretségi körben kis csapattal itthon vállalkozást indító tehetséges fiatalok példája változatlanul ritka kivétel. Az egyetemi laborokban jelenleg a kutatók középgenerációja dolgozik. Ha ők képesek bebizonyítani, hogy itthon is sikerre lehet vinni egy-egy találmányt, fejlesztést, és kialakul a megfelelő befektetői gyakorlat, a fiatalok észre fogják venni, hogy nem kell Amerikáig szaladniuk pénzért, ha van egy jó ötletük.