Erősödött kissé a dollár pénteken, s elmozdult a 14 havi mélypontjáról, miután közép-európai idő szerint a hét utolsó munkanapjára virradóan Ben Bernanke amerikai jegybankelnök értésre adta: előbb-utóbb véget kell vetni a likviditásbővítő akcióknak, és emelni kell a kamatot. A gazdaság támogatására egyelőre szükség van, de a bő pénz politikáját fokozatosan meg kell szüntetni. Ez hatott, de vélhetően csak átmenetileg.

Elemzők némi aggodalmat véltek felfedezni Jean-Claude Trichet európai jegybankelnök nyilatkozatában, aki az EKB kamatdöntése után egy kérdésre azt válaszolta, hogy bízik az amerikai kormányzat elkötelezettségében az erős dollár mellett. Ázsiai jegybankok viszont inkább a tettek mezejére léptek a héten, s igyekeztek valutájuk felértékelődését megállítani, attól félvén, hogy az árfolyamot a dollárhoz képest újraigazító Kínával szemben versenyhátrányba kerülnek az exportpiacokon. Ausztrália, amely kedvezően ítéli meg immár a gazdasági kilátásait, kamatot is emelt a napokban.

Az árfolyammozgások által kiváltott jegybanki akciók ugyanakkor ellentmondanak a G20-ak csoportjában kialakulni látszott megállapodásnak, hogy igyekeznek összehangolni a globális egyensúly helyreállítását. Ám az ázsiai bankok beavatkozása pontosan arra utal alig pár nappal a pénzügyminiszterek isztambuli találkozója után, hogy az egyezség nem működik a gyakorlatban. Az érintettek rossz szemmel nézik a többletek és a hiányok kiegyenlítődésének árfolyamváltozással kísért folyamatát. A valutapiaci kereskedőket idéző Financial Times pénteken azt írta, a dollár hanyatlását aligha lehet megállítani, legfeljebb a zuhanás sebessége befolyásolható.

Az amerikai valuta 2002 óta gyengül, az irányzatot csak 2005-2006 fordulóján szakította meg rövidebb erősödési szakasz. A Lehman Brothers tavaly őszi összeomlása után a dollárhiány ismét élénkítette a keresletet az amerikai fizetőeszköz iránt, amely néhány hónapon keresztül jól tűrte a megpróbáltatásokat: még tavasszal is 1,25 dollárt ért egy euró. De a héten 1,4770-nél tartott már a kurzus, s Bernanke szavaira is csak igen szerényen és rövid ideig reagált.

A dollár további gyengülését megelőlegezi a nagyon laza amerikai kamat- és költségvetési politika (a hiány meghaladhatja a GDP 12 százalékát) s a jegybankok törekvése, hogy a dollár tartalékvaluta-szerepét korlátozzák. Trichet szerint a húszak leginkább a hirtelen és nagyarányú árfolyammozgásokat ellenzik.

Londoni elemzők szerint az MNB Monetáris Tanácsa október végén tovább csökkenti a jegybanki alapkamatot. A legtöbben fél százalékpontos vágásra számítanak, amellyel hét százalékra mérséklődne az irányadó ráta. A várakozások szerint jövőre az alapkamat hat százalékig csökkenhet, de van olyan elemző is, aki a monetáris szigor ennél agresszívabb lazítására és már 2010 első negyedére ötszázalékos kamatra számít. A csökkentést az infláció kedvező alakulása is segíti: bár szeptemberre - az augusztusi öt után - 5,2-5,3 százalékos, tizenkét havi pénzromlást várnak, a jövő év második felére azonban már a jegybank háromszázalékos célszintje alá kerülhet az infláció. (MTI)