- Alaposan megjárták a HospInvesttel: a kórház-üzemeltető magántársaságba 2007-ben befektetett négymillió eurójuknak egyes hírek szerint alig tizedét kapták vissza. Volt-e emiatt bűnbakkeresés az EBRD-nél?

- Amikor 30 százalék erejéig betársultunk a HospInvestbe, úgy láttuk, megvalósul az egészségügyi reform, de nem így lett. Az átalakítási folyamat megfeneklett, és egy olyan hisztériahullám kezdett kialakulni, ami végül nagyon sokba került - és nem csak nekünk. Márciusban már kiderült, hogy nem érdemes ebbe az egészségügyi rendszerbe pumpálni az EBRD részvényeseinek pénzét, ezért döntött úgy a befektetéseket bíráló testületünk, hogy a bank kiszáll a HospInvestből, és jelképes összegért eladja részvényeit a magyar tulajdonosoknak. Ők még láttak fejlődési lehetőséget, mi nem. Olyan harc folyt, amely már rég nem a betegek érdekeiről, az egészségügyi ellátásról szólt. Bűnbakkeresésnek nincs értelme az EBRD-ben, hiszen minden befektetésünket többlépcsős átvilágítási és elbírálási folyamat előzi meg, és a portfólió alakulását több egység is figyelemmel kíséri. A projekteket értékeljük, és levonjuk a tanulságokat. Inkább attól tartottunk, nehogy kilépésünkkel az egészségügyben már működő, a helyüket megtaláló magáncégeken csattanjon az ostor. Szerencsére nem így történt.

- Akkor borítékolható, hogy az itteni egészségügybe nem is fognak többé beruházni.

- Rövid távon nem számolunk ezzel, már tovább is álltunk, és Lengyelországban finanszírozunk egy hasonló céget. Nincs politikai botrány, a cég tíz kisebb, 150-200 ágyas kórházat üzemeltet úgy, hogy már megvette az épületeket is hozzá. Tiszta a helyzet, hiszen csak a lengyel egészségbiztosítási pénztárral áll kapcsolatban, az önkormányzatokhoz nincs köze. Persze ott is akadnak gondok, de így is normális megtérülést tudnak felmutatni. Ott a vajdaságok szintjén ez csendben, felhajtás nélkül megy.

- Most egy másik befektetésük, a Danubius Rádió sorsát is megpecsételheti a politika. A Danubius, valamint a Sláger Rádió országos frekvenciahálózatára kiírt tenderre 4-4 pályázat érkezett, azaz a győzelmük - és ezzel a folytatás - korántsem garantált.

- Az EBRD a Danubius Rádiót birtokló alap meghatározó, de nem egyedüli részvényese. Mellettünk még a Német Szövetségi Köztársaság fejlesztési intézete (DEG), és más jelentős intézményi befektetők is jelen vannak a cégben. Őszintén bízom benne, hogy a frekvenciapályázatokon szakmai döntés születik a Danubius javára. Más feltételezésekbe nem is bocsátkozom, ismerve a beadott pályázatunkat. A Danubius egyébként mind a két frekvenciáért harcba száll. Ritkán tesz az ember a ruletten egyszerre a pirosra és a feketére, de most ez a helyzet. Ennek az az oka, hogy az országos lefedettség a Danubius hullámhosszain 68 százalékos, szemben a Sláger 81 százalékával. Ha nyerünk, elindulhat a középtávú fejlesztési folyamat a profi menedzsment irányításával.

- És mikor szállnak ki a cégből?

- Először a pályázatot kell megnyerni, majd pedig végigvinni a fejlesztéseket, teljesíteni az üzleti tervet. Utána érkezhet el az a pillanat, amikor átadható a stafétabot egy szakmai vagy pénzügyi befektetőnek. Az EBRD számos regionális befektetési alapján keresztül érdekelt a magántőkepiac fejlesztésében, a médiapluralizmus megteremtése pedig a bank alapvető céljai közé tartozik. Ezért vagyunk áttételesen hosszú évek óta tulajdonosok a Danubiusban.

- Az EBRD tízmilliárd eurós tőkeemelésre készül, hogy a válság miatt megnövekedett finanszírozási igényeknek eleget tudjon tenni. Korábban még arról volt szó, hogy a bank 2010 végére gyakorlatilag felhagy az Európai Unióhoz csatlakozott tíz közép-európai állam és Horvátország hitelezésével, és tevékenységét keletebbre, illetve a Balkánra helyezi át. Miért marad el a stratégiaváltás?

- Egy éve még úgy ítéltük meg, hogy az említett országokban már megtörtént a piacgazdaság kiépítése, az állam és a vállalatok nincsenek rászorulva a bank segítségére, kereskedelmi forrásokból is tudják fejlesztéseiket finanszírozni. Ebben teremtett új helyzetet a válság. A régió felzárkózó országaiban forráshiány alakult ki, megsokszorozódtak a hozzánk beérkező hiteligények. Alkalmazkodnunk kellett az új körülményekhez, ezért tavaly ősszel 5,8-ról hétmilliárd euróra bővítettünk a 2009-re szóló üzleti tervünket. Ám az élet ezt is meghaladta, s az EBRD most már nyolcmilliárd euró befektetéssel számol 2009-ben. A finanszírozási igények pedig csak emelkednek. Ezért javasolta az EBRD vezetése a részvényeseknek, hogy emeljék meg a bank tőkéjét tízmilliárd euróval. A recesszió miatt az EBRD kivonulása az EU-tagállamokból még a 2010-es év napirendjén sem szerepel. A részvényesek 2010 őszén tekintik át újra ezt a kérdést. Mint ismert, 2008. január elsejével Csehország közös megegyezéssel már ki is lépett a bank célállomásai közül, ott új beruházásokban már nem veszünk részt.

- Mennyit profitálhat Magyarország az EBRD tőkeemeléséből?

- A válságra válaszul meszsze átlag feletti kihelyezésekkel segíti Magyarországot az EBRD. Tavaly 80 millió euró hitelt folyósítottunk, ebből 75-öt vitt el az M6-M60-as sztráda Szekszárd és Pécs közötti, március végén átadandó szakasza. Ehhez képest az idén augusztusig 650 millió eurót kötöttünk le, és a jövő évre is nagyságrendileg ekkora igény elbírálása van folyamatban. A kezdetektől, 1991-től napjainkig az EBRD 2,55 milliárd euró hitelt és tőkebefektetést hozott Magyarországra, ebből a kintlevőségünk jelenleg eléri a 1,2 milliárd eurót. A legnagyobb éves hitelezési volument 2003-ban értük el 380 millió euróval, de az átlag 150 millió euró szokott lenni. Mindezt hárommal kell megszorozni, amikor a végrehajtott beruházások értékét nézzük, ugyanis az EBRD átlagosan a költségek 30-35 százalékát fedezi. A tartozik oldalon a tőkeemelésekben való 0,79 százalékos részvételi kötelezettség áll, ekkora a magyar részvényhányad a nemzetközi pénzintézetben.

- Melyek a kiemelten kezelt területek?

- Kulcskérdés a pénzügyi szektor tőkésítettségének és kockázatvállalási kedvének helyreállítása. A magyar bankrendszer alapvetően egészséges, s ezért a külföldi tulajdonosok és az e téren független OTP is sokat tett. Tőkejuttatással járulunk hozzá a bizalom megerősítéséhez és a vállalati hitelezés felpörgetéséhez. Az OTP Banknak 200 millió euró alárendelt kölcsöntőkét adtunk és 20 millióért saját részvényt vásároltunk. Az Erstének száz-, az UniCreditnek 50 millió eurót adtunk a kis- és középvállalatok hitelezésének elősegítésére. A Raiffeisen a 25 millió euróját önkormányzati energiahatékonyság-javító programok finanszírozásához használhatja fel, amihez a helyhatóságoknak 5-7 millió euró ingyenpénz is jár. De más bankok előtt is nyitottak vagyunk.

A második területet az energiahatékonyság és az energiaellátás biztonságát elősegítő fejlesztések képezik. A tegnap átadott stratégiai gáztároló kivitelezéséhez 200 millió euró kölcsönt adtunk. Az olajvállalat a nemzetközi hitelpiaci lehetőségek beszűkülése miatt fordult hozzánk sürgős segítségért, amit a cél kiemelt fontossága miatt meg is kapott. A megújuló energiaforrások használatában, az erre alapozó biomassza és szélerőművek építésében is látunk fantáziát, ehhez azonban előbb a szabályozást is átláthatóvá kell tenni. Itt jegyzem meg, az EBRD maga is nyereségérdekelt, de nem a profitmaximalizálás a célja. Hiteleit kereskedelmi feltételekkel nyújtja, a tulajdonosi kör, a több mint hatvan részvényes ország azonban garancia arra, hogy a pénz jó helyre menjen, és segítse az eredetileg megfogalmazott célt, a piacgazdaságra való áttérést.

A harmadik célterületet az olyan ágazatok képezik, ahol a reform el sem indult, vagy fel kellene gyorsítani. Ilyen például a közösségi közlekedés.

- Beszállnának a BKV vagy a MÁV átalakításába?

- A MÁV kapcsán már érkezett megkeresés. Bizonyos feltételek mellett tudunk finanszírozást biztosítani, hiszen több mint tíz éve foglalkozunk a vasút megreformálásával a régióban, bőséges tapasztalatunk van e téren. A MÁV is a piacgazdaság felé nyithatna, ebben tudnánk támogatni, akár beruházási, átszervezési, hitelkiváltási oldalon. Döntő tényező, hogy csak hiteles reformlépések finanszírozásában tudnánk szerepet vállalni.

- Mit ért a hitelességen? Ígéretekkel, ötletekkel, megbukott elképzelésekkel tele a padlás.

- Számunkra kiemelten fontos, hogy a tulajdonos, jelen esetben az állam, elkötelezze magát a változások mellett, és azt pontos menetrend, mérföldkövek lefektetésével következetesen végigvigye. Magyarországon az akarat megvan, abban tökéletes az összhang, hogy így nem mehet tovább a MÁV gazdálkodása. Annyival könnyebb a helyzet, hogy a pályavasutat már leválasztották, a teherszállítás privatizációja is megtörtént, innen kell továbblépni. Azt szeretnénk, ha mihamarabb törvény születne a MÁV átalakításáról, benne a pontos teendőkkel és azok időzítésével. Száz-kétszázmillió euró hitelt ennek ismeretében tudnánk adni, természetesen állami garanciavállalás mellett. A pénzt többcélúan használhatják fel: történhet beruházás, állomásfelújítás, mérlegátalakítás, de akár önkéntességen alapuló leépítés is. Az viszont kizárt, hogy ellenőrizetlenül, működésre adjunk forrásokat.

- Feltételül szabnák-e a privatizációt?

- Fenntartható fejlődési pályára kell állítani a vasutat, most ez a legfontosabb feladat. A magánosítás csak egy eszköz, amelyet kellő helyen és időben kell alkalmazni. Se Lengyelországban, se Romániában nem ezzel nyitottunk.

- Ellenzői azt állítják, hogy a privatizációkor kicsemegézik a zaftos falatokat, a mócsingot pedig otthagyják az állam tányérján, hogy legyen min rágódnia.

- Szemléletváltásra lenne szükség. Egyelőre az úgynevezett zaftos falatok sem hoznak egy petákot sem az állam konyhájára. A Budapest környéki járatok koncessziós üzemeltetésére például sokan vállalkoznának, csak annyit kérnek, hogy a pályát, esetleg az annak mentén fekvő állomásokat újítsák fel. A jegyártámogatásról lemondtak, de így sem kellettek. De említhetném a MÁV ingatlan vagyona körüli kusza állapotokat. Az EBRD sikeresen finanszírozta a cseh vasutak pályaudvari koncesszióját, amivel a cseh vasút bevételhez és felújított pályaudvarokhoz jut. Az utasok pedig kulturált körülményekhez.

- Nem tartanak-e attól, hogy egy tavaszi kormányváltással gyakorlatilag annullálni lehet majd a MÁV-törvényt?

- Ha aláírunk egy hitelszerződést, az biztos, hogy nem a második napon folyósítunk. Az EBRD az elfogadott szerkezetváltási menetrend, az abban foglalt célkitűzések megvalósulása szerint fizet. Előfinanszírozást nem vállalunk, ha bejönnek a számlák, és azokat jóváhagyjuk, akkor utaljuk a pénzt. Ez országtól, tranzakciótól független eljárás.