A csongrádi pince 30 forintot tud fizetni egy kiló szőlőért - azt sem azonnal -, miközben csak az önköltség 60-70 forint. Ungerbauer György, a helyi hegyközség elnöke szerint azért nem kell a hazai szőlő, mert nagy mennyiségben hoznak be rossz minőségű külföldi folyóbort, amit aztán a hazai pincészetek palackoznak, az áruházláncok pedig nagy haszonnal eladnak.

szüret

- Az Európai Unióban szabadon áramolhat az áru, más országok mégis képesek megvédeni saját termelőik érdekeit - érvelt a hegyközségi elnök.

- Elő kellene írni, hogy a külföldi folyóbor - csak a folyóbor - csupán egyetlen határállomáson jöhessen be az országba - javasolja a Magyar Agrárkamarával egyetértve Ungerbauer György. - A határ mellé lehetne telepíteni az Országos Borminősítő Intézet (OBI) akkreditált laboratóriumát, amely minden szállítmányt megvizsgálna, és kiszűrné a rossz minőségű árut. Ha sikerülne visszafordítani a kint agyontámogatott, de a saját piacán sem szalonképes olasz, spanyol, chilei, ausztrál bort, akkor a magyar termelés nem pusztulna bele az egyenlőtlen feltételekkel folytatott versenybe.

A csongrádi szőlő- és bortermelők másik javaslata, hogy módosítsák rugalmasan az adóraktártörvényt. Jelenleg ugyanis a kistermelők nem szűrhetik el otthon, a családi pincében a termést akkor sem, ha nem kapják meg a szőlő árát, vagy az irreálisan alacsony. A bort úgynevezett adóraktárban - rendszerint egy nagyobb pincében - kell elszűrni, és onnan eladni, hogy megelőzzék az adóelkerülést.

- Ha a tartálykocsikban szállított lőre szabadon áramolhat, miért nem áramolhat szabadon a kistermelők jó minőségű házi bora is? - kérdi a hegyközség elnöke. - Ha a pince nem tud annyit adni a szőlőért, amennyiért megéri megtermelni, miért ne szűrhetné el otthon, a családi pincében a termelő, akinek ma is meg lehetnek ehhez az eszközei?

A nagy borászatok rengeteg európai uniós támogatást elnyertek korszerű pincék létesítésére, állítják a csongrádi termelők. E modern pincészetek egy részében keverik öszsze, palackozzák a külföldi bort, amellyel tönkreteszik a hazai szőlőtermelést. Miért nem lehet feltételként előírni, hogy a Magyarország fejlesztésére adott uniós pénzből csak az kaphasson támogatást feldolgozóüzem létesítésére, korszerűsítésére, aki nem a magyar termékek hátrányára használja azt fel? - kérdik a csongrádiak.

Gráf József agrárminiszter kérdésünkre elmondta: az európai uniós szabályok nem engedik, hogy a határon olyan típusú kontrollt alkalmazzanak, amilyet a csongrádiak javasolnak. Nem lehet egy helyre kényszeríteni az összes folyóbor beszállítását, és nem lehet megállítani a tartálykocsikat a határnál. A magyar hatóságok most is ellenőriznek ott, ahol van rá törvényes lehetőség: szállítás közben, a pincében vagy a kereskedelmi forgalomban. A miniszter szerint az olasz bor behozatala jelentősen csökkent, amióta a magyar tej Olaszországba irányuló exportja is visszaesett. A szállítás ugyanis úgy érte meg, hogy kifelé tejet vittek, befelé bort hoztak a tartálykocsik.

A miniszter nem tartja jó ötletnek az adóraktári törvény módosítását. Gráf József hangsúlyozta: az adóraktár intézménye kötelező az Európai Unióban. Megváltoztatásával olyan kiskaput nyitnának ki, ahol újra ellenőrizetlen lenne a bor útja. Gráf József a rossz borokról szólva megjegyezte: a bor érzékszervi értékét a hegyközségek minősíthetik. Ha ott nem felel meg egy bor, azt már OBI-vizsgálatra sem lehet továbbküldeni.

Kérdés viszont, hogy jogilag mi minősül bornak. Ez az ital összetevőitől függ. Az is megtörténhet, hogy egy bor ihatatlan, mégis megfelel a borral szemben támasztott jogi követelményeknek. Gráf József szerint nem lehet mindent az állami szabályozástól várni: a szőlőtermelők, borkészítők, kereskedők és a fogyasztók is felelősek azért, mi kerül az asztalra.

A csongrádi termelők szeretnének szűkebb körben közvetlen párbeszédet is folytatni erről a miniszterrel, akinek jó szándékát és szakmai kompetenciáit nem vonják kétségbe. Úgy látják azonban, hogy a hatóságok nem mérnek egyenlő mércével. A behozott külföldi borral például szerintük nemcsak az a baj, hogy rossz minőségű, hanem az is, hogy csalnak az adójával: egy dokumentációval két-három tartálykocsi áru is beérkezik az országba.

Miközben a nagy cégeket nem ellenőrzik elég szigorúan, a csongrádi kistermelők körében rendre razziát tart a munkaügyi hatóság, hogy a napszámosoknak ragasztják-e naponta az adó- és járulékfizetést igazoló bélyeget. Volt olyan ellenőrzés, ahol még azt is le-fényképezték, hogy a családi szüreten mi fő a bográcsban, az ellenőrök pedig úgy ítélték meg, hogy a vér szerinti testvér sem minősül családtagnak, és nem szüretelhet ingyen.

Gulyás Ferenc szőlőtermelő és borász körbevezetett a csongrádi szőlőhegyen. Sokfelé láttunk elgazosodott parlagföldeket - a tulajdonosok már nagy területen sorsára hagyták a szőlőtáblákat. Számos parcellán burjánzik a parlagfű és a vaddohány. Gulyás emlékeztetett rá: ma csaknem 200 ezer hektárral kevesebb szőlő terem az országban, mint 30 évvel ezelőtt. Azok az emberek, akik korábban téesztagok voltak, havi fizetést és nyugdíjra jogosító szolgálati éveket kaptak, ma napszámosként dolgoznak, ha van hol. Valaha a mezőgazdaság sokkal több embert eltartott. Ma az emberek nem művelik a földjeiket, mert képtelenek piacot találni a termésnek, a környezet tönkremegy, de a hatóságok, amelyek képtelenek megakadályozni a nagystílű csalásokat, a kisembereket szigorúan büntetik, amiért nem tartják rendben földjeiket. A gazdasági problémák szociális és környezeti gondok tömegét idézik elő.

- Miközben az itteni emberek nem tudnak a munkájukból megélni, látják a hírekben, hogy mások mekkora közpénzeket nyúlnak le, ezért óriási harag és keserűség halmozódott föl errefelé az emberekben - állítja Ungerbauer György.