Kérdéses ugyanakkor, hogy a tavalyi washingtoni és a tavaszi londoni csúcs után a világgazdaságban egyre inkább létjogosultságot nyerő húszas klub miben tud megállapodni. - A pittsburghi csúcs fontos alkalom arra, hogy folytassuk a kemény munkát, a globális gazdasági válsággal való szembenézést és a felvirágzás megágyazását - adta meg az alaphangot Barack Obama amerikai elnök, majd hozzátette, hogy együtt kell áttekinteni az eredményeket, s felmérni, mit kell, mit lehet még tenni, hogy közösen lerakják egy kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági növekedés alapjait. Az elnök aznap nyilatkozott így, amikor a jegybank szerepét betöltő Fed nyílt piaci bizottsága kilátásba helyezte, hogy a bank visszavesz egyes válságkezelő programokból - egyúttal azonban egyhangúlag hagyta jóvá az irányadó kamatláb 0-0,25 közötti sávban való tartását. Ben Bernanke, a Fed első embere nemrég úgy fogalmazott: "technikai értelemben nagyon valószínű", hogy vége a receszsziónak.

Miközben Amerika a külkereskedelmi mérlege egyensúlyának megbomlására, a belső fogyasztásának "helyzetbe hozására" terelné leginkább a szót a csúcson, Kína a csillagászati mértékű amerikai költségvetési hiányról diskurálna. Érthető okból: az ázsiai ország - csaknem 1000 milliárd dollár államkötvény felvásárlásával - az USA legnagyobb külső finanszírozója.

Eltérnek az álláspontok a pénzügyi válság kapcsán sokat emlegetett rendszerkockázat kezeléséről is. Az Egyesült Államok a banki tőkekövetelmények mennyiségi mutatóit és minőségi paramétereit regulázná. Az európai országok viszont nagyobb hangsúlyt fektetnének a bankárjövedelmek korlátozására. Az Egyesült Államokban a Fed még csak gondolkodik azon, hogy az alá tartozó mintegy ötezer pénzintézet több tízezer munkatársának jövedelme felett ellenőrzést gyakoroljon. Ezt a túlzott és veszélyes kockázatvállalás, az Obama által is sokszor emlegetett "vakmerőség" kiszűrésével indokolják.