A szüretelők nem panaszkodhatnak az időjárásra, édes a must, a felvásárlók pénztelensége miatt mégis keserű a szájíze a termelőknek. Surányi Imre akasztói gazda nem borászkodik, örökség útján szerzett négyhektáros földjén a régi szőlőt a család megfiatalította, tíz éve három hektáron telepítettek arany sárfehért és ezerjót. Az elmúlt évek jól sikerültek, viszonylag jó áron sikerült eladni a szőlőt a környékbeli borászatoknak. Idén azonban csak a tavalyi ár nagyjából feléért találtak vevőt, aki majd csak jövő ősszel fizet.

Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára az idei szüret tipikus esetének mondja az akasztói termelő történetét. Úgy tűnik, a nyári jóslatok valóra váltak: hiába termett jó minőségű szőlő, nincs rá vevő.

A szőlőterülettel rendelkező borászatok előbb saját szőlőjüket, majd a szerződött partnereikét hordják a pincékbe és csak ezután vásárolnak "idegen" termelőktől. A pincék nincsenek ugyan nyomasztóan tele, de a legutolsó, augusztus eleji mustra idején a hordókban a tavalyinál közel 800 ezer hektoliterrel több, 2,8 millió hektoliter bort találtak. Ez is elmarad ugyanakkor attól a hárommilliótól, amennyit hosszú évekig felszívott a hazai borfogyasztás. Rontja a helyzetüket, hogy megnőtt az import is: az olasz hatóságok adatai alapján 2007-ben 430 ezer hektoliter, zömében hordós asztali bor érkezett hazánkba, literenként 70-80 forintos átlagáron. Az ellenőrzések és a gyengülő forint miatt tavaly már csak 210 ezer hektolitert regisztráltak, de Horváth Csaba információi szerint idén újra meglesz a 400 ezer hektoliter, ami pontosan négyszerese a 2004-es behozatalnak. Az asztali minőségű, olcsó bor zöme nyomon követhető módon kerül az országba. A boltokban az általában magyaros fantázianévvel ellátott műanyag vagy üveges palackokon ha nehezen is, de kisilabizálható az uniós származási helyre utaló aprócska felirat. A főtitkár szerint a borimporton nem található fogás - az a baj, hogy a borászatoknak a magyar szőlőből készült bor helyett vonzó csábítás a már kész külföldi bor palackozása.

Most, a szüret félidejénél járva kijelenthető, hogy a várt 3,5 millió hektoliteres termés nem lesz meg. A forró nyár miatt a vártnál kevesebb és soványabb a bogyó a fürtökön. De ettől még nem fizetnek többet a szőlőért. A HNT információja szerint az idei szüret során a legnagyobb feszültség az egri, mátrai, tokaji borvidéken várható, ugyanis az alföldi borvidékek borászatai az idén nem jelennek meg vásárlóként ezeken a borvidékeken.

Prókai István egerszalóki hegybíró szerencsésnek tartja 300 termelő tagjukat az egri borvidéken, mert itt legalább nem marad a tőkéken a szőlő. Kilónként 35 forintért tudják eladni a szőlőt, amiből még lejön a szedés 9-10 forintos és a szállítás 5 forintos költsége. Ezen az áron a kilónkénti veszteség 20-25 forint körüli.

Errefelé a szlovák vevők számítanak jó vevőnek: azonnal fizetnek, míg a hazai pincészetek jó, ha jövő szüretig rendezik a tartozást. A hegybíró elmondta azt is, hogy az egri borvidék más hegyközségeiben - ahol jellemzően a tavalyinál kétszer több óborral vágtak az idei szüretbe - sokkal rosszabb a helyzet. Az értékesítési láncból hiányzik az Egervin, az évente tízezer tonnás kapacitású cég már második éve nem vesz szőlőt.

A bor egy része talán nem marad a termelők nyakán. Horváth Csaba szerint az agrárkormányzat - a HNT javaslatára - rövidesen lepárlási akciót hirdet százezer hektoliterre. Azt azonban kikötötték, hogy csak a seprős új- és hazai borral lehet pályázni. Így szeretnék elkerülni, hogy olasz bor lepárlását is támogassák. Ez egyébként a pincészetnek literenként 60-70 forintos nettó borárat jelent.

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai szerint idén január és július között hat százalékkal csökkent az asztali és tájborok értékesített mennyisége a tavalyi első hét hónaphoz képest. Ezen belül az asztali borok forgalma két százalékkal, a tájboroké pedig 11 százalékkal csökkent. A fehérborok értékesítése 9 százalékkal esett vissza, míg a vörös- és rozé boroké nem változott érdemben.