Jasmin Staiblin, az ABB technológiai konszern svájci elnöknője 39 évesen döntött úgy, hogy ideje gyermeket szülnie. A kisfiú júliusban jött a világra, édesanyja pedig a svájci törvények által biztosított négy hónapos szülési szabadságra ment. A cég vezetését átmenetileg egyik helyettesére bízta azzal, hogy telefonon természetesen bármikor elérhető.

A svájci Weltwoche című lap azonban szabályos kampányt indított az asszony ellen: kinyomozta, hogy senki sem tudja, ki a gyerek apja, és felrótta neki, hogy nem értesítette időben a részvényeseket arról, hogy gyermeket fog szülni. A lap főszerkesztője dörgedelmes kommentárjában mindezt azzal indokolta, hogy egy nagyvállalat vezetője ugyanolyan közéleti figura, mint egy politikus, tehát magánélete is a nyilvánosságra tartozik. Ráadásul micsoda kapitány az olyan, aki viharos időkben sorsára hagyja hajóját?

A Weltwoche főszerkesztője, Roger Köppel - aki a sors pikantériája folytán szintén nemrég lett apa, ám nála fel sem merül a karrier és a magánélet öszszeegyeztethetetlensége, lévén a gyermeket természetesen felesége gondozza főállásban - jókora polémiát keltett cikkével. A nők egy része nem hitt a szemének, amikor a szülési szabadságot azzal hasonlította öszsze, mintha egy bankvezér a feleségével két hónapra Velencébe utazna, hogy rendbe hozza a házasságát.

Köppel szerint természetesen lehet gyereket vállalni, de akkor vagy el kell gondolkozni azon, vajon miként állja meg az ember lánya a helyét vezető poszton, vagy vállalni kell a következményeket: az EMS vegyi vállalat tulajdonosa, Magdalena Martullo-Blocher (a populista svájci Néppárt-vezér Christoph Blocher lánya) például két gyereket szült, de csak alig néhány napot hiányzott a munkából - érvel. De arra is volt példa, hogy a gyerekszülés után a topmenedzsernők teljesen visszavonultak (például Franziska Borer Winzenried, a Rolex Biel éléről), belátva, hogy egy fenékkel nehéz két lovat megülni. Köppel érvelése már csak azért is meghökkentő, mert nem arról szól, miként lehet összeegyeztetni karriert és családot, hanem arról, hogy kár is ezzel próbálkozni.

Az írásra dőltek a dühös olvasói válaszok. De a főszerkesztőt ez nemigen zavarta, következő cikkében már nem azért bírálta az ABB elnöknőjét, mert képes volt szülési szabadságra menni, hanem mert - úgy hírlik - szándékában áll négy hónap múltán visszatérni a cég élére. Akkor mi lesz a gyermekkel? - aggódott a főszerkesztő, világossá téve: a nőnek a gyermek mellett van a helye.

A vita végül akkora hullámokat keltett, hogy még a szomszédos Németország érdeklődését is felkeltette. A radikális feminista Emma című magazin például úgy reagált: a vita valójában nem is a nőkről és a női karrierlehetőségekről szól, hanem a férfiakról, akik attól tartanak: fel kell adniuk korábbi kényelmes álláspontjukat arról, hogy kizárólag a munkára koncentrálnak, és ehelyett a jövőben kénytelenek lesznek ők is részt venni a gyereknevelésben. A Süddeutsche Zeitung szerint nem véletlen, hogy olyan kevés női vezető van a nagy cégek élén: a svájci top 100-ban konkrétan három.

Az alpesi ország egyébként Európában az utolsók között vezette be a fizetett szülési szabadságot, és 2005-ig egyenesen megtiltotta, hogy a nők a gyerekszülés után nyolc hétig dolgozzanak - de anélkül, hogy bármilyen anyagi támogatást adott volna ezért. Az elgondolás hátterében nyilván az állt: a család eltartása a férfiak dolga.