- Az utóbbi hetekben valamelyest kedvezőbb jelek érkeztek Európa vezető gazdaságaiból. Optimistább a hangulat a tőzsdéken, az amerikai bankok visszafizetik az állami kölcsönt, és a jelek szerint megállt a német zuhanás. Látszik-e az alagút vége Magyarországon?

- Felsejlik. Legfrissebb előrejelzésünk optimistább a kormányénál, amely 2010-re egy százalék körüli éves visszaesést prognosztizál. Jövőre stagnálás, esetleg fél százalék körüli növekedés is lehetséges a gazdaságban. Szakembereink enyhe beruházásnövekedéssel és némi reálkereset-emelkedéssel számolnak.

- A KSH szerint a versenyszférában 6,5 százalékkal kevesebben dolgoztak, a közszférában viszont 1,8 százalékkal nőtt a létszám az első hét hónapban. Az átlagos havi munkajövedelem 211 ezer forint volt, két százalékkal magasabb, mint tavaly a hasonló időszakban. Mindebből mi következik?

- Júliusban a személyi jövedelemadó sávjának eltolása már érvényesült. Ez okozta, hogy a hetedik hónapban a nettó keresetek gyorsabban nőttek, mint a bruttó összegek, azaz kicsit javult a helyzet. Az év egészét nézve azonban csökkentek a reálkeresetek, és ez a tendencia folytatódni fog, mert az infláció a hátralevő hónapokban emelkedik. A Pénzügykutató előrejelzése szerint a reálbérek összességében 3-3,5 százalékkal esnek vissza, ami nem tragikus mérték, figyelembe véve, mekkora zuhanás történt a magyar gazdaságban és más uniós országokban. A kormány 6,7 százalékos GDP-csökkenéssel számol, a reálbérek zsugorodása ennek nagyjából a fele.

Ennél 2007-ben is nagyobb volt a visszaesés a megszorítások hatására, a Bokros-csomagot követő két évben pedig 17 százalékkal csökkentek a reálkeresetek. Ez persze a statisztika. A társadalom másképpen éli meg, hiszen egyfelől harmadik éve nem növekszik a reálbér, másfelől a globális válság nyomán a fogyasztást korlátozó egyéb körülmények is beléptek. A háztartások fogyasztási kiadásai így a reálbéreknél nagyobb mértékben, 6-7 százalékkal esnek. Egy-egy kereső családtag állástalanná válása vagy az, ha csak részmunkaidőben dolgozhat, komoly kiesést okoz a családi költségvetésben, amit megterhelhet a korábban felvett hitelek megnövekedett törlesztőrészlete is. Az emberek a válság közepette egyre kevésbé tudják és akarják hitelekből finanszírozni kiadásaikat, mint a közelmúltban.

Ami a foglalkoztatottakra vonatkozó statisztikát illeti: miközben a cégeknél állásban lévők száma júliusban is tovább csökkent, a közszférában egyértelműen jelentkezik az Út a munkába program jótékony hatása, és jövőre ennek bővítését tervezik. Az eredeti becslések szerint 208 ezer embert lehet bevonni, most körülbelül 90-95 ezer főre terjed ki.

- A szakemberek közül is többen állítják: ez valójában nem segíti a munka világába történő visszatérést, pusztán átmeneti menedéket nyújt, az önkormányzatok pedig kénytelenek felesleges feladatokat kitalálni.

- Kétségeket, bírálatokat mindig lehet és meg is kell fogalmazni, de ha nem csinálunk semmit, biztosan nem lesz változás. Magyarországon minden újdonságot felháborodás fogad. Egyfelől berzenkedünk, hogy itt minden nagyon rossz, aztán meg amint bárki bármit csinál, hamar megkapja: ez még roszszabb. Akkor maradjon minden úgy, ahogy van? Ha ez történne, elképzelhetetlenül rossz állapotban lenne a gazdaság. Az aligha vitatható, hogy ez a program legalább valamiféle esélyt jelent a munka világába való bekapcsolódásra, másfajta életvitelre, napi rutinra késztet olyan embereket, akik esetleg még sohasem dolgoztak életükben. Nem biztos, hogy később ugyanezek a tömegek találnak majd normális állást, de a lehetőség jobban benne van a pakliban, mintha nulláról kellene kezdeniük.

- A cégek számára megnyitott pályázatokat is éri kritika a túlzott bürokrácia, a magas önerő és a szigorú, hosszú távú kötelezettségvállalások miatt.

- A vállalkozások részmunkaidős foglalkoztatást segítő finanszírozásával sokan éltek. A cégeknek is jó, ha nem kell elküldeniük az embereket, hiszen ha megindul a fellendülés - és erre belátható időn belül van remény -, sokkal nehezebb visszavenni a munkából kiesetteket. A toborzás pénzbe kerül, az embereknek pedig - például a szalag mellett három műszakban dolgozóknak - újra fel kell venniük a ritmust, ami időbe telik, és átmeneti hatékonyságromlással jár.

A következő évben talán már nem szorul annyi cég mentőövre, mint idén. Prognózisunk szerint idén még növekszik a munkanélküliség, a ráta a jelenlegi 9,7 százalékról éves átlagban eléri a tíz százalékot, jövőre azonban már nem várunk emelkedést. Ez nem azt jelenti, hogy automatikusan elkezdődik a foglalkoztatottak számának növekedése, de van remény arra, hogy nem csökken tovább. Ugyanakkor tény, hogy ezek a munkahelymegtartó programok nem működtethetők a végtelenségig.

- Mi lesz azokkal az emberekkel, akik a legjobb helyzetű régiókban kerültek utcára, például Közép-Magyarországon, Esztergom, Székesfehérvár környékén?

- Elbocsátásuk igencsak megdobta a munkanélküliségi rátát. Lényegesen különböznek azonban azoktól az állástalanoktól, akik évek óta segélyen tengődnek, vagy inaktivitásba menekültek. Többségük exportra termelő nagy cégektől került ki. Ezek az emberek jellemzően aktívak a munkaerőpiacon, tapasztalattal, sokan diplomával, nyelvtudással rendelkeznek. Nagy valószínűséggel visszatérhetnek a szakmájukba, szinte azonnal, ahogy újraindul a termelés az autógyárakban és az elektronikai üzemekben. Biztató jel, hogy miközben az első negyedévi adatok szerint a háztartások fogyasztása lényegesen nagyobb mértékben esett vissza, mint az unió többi országában, a beruházások terén épp fordítva történt. Az utóbbi az uniós pénzekből finanszírozott projektek indulásának köszönhető, de szerepe volt benne a lakástámogatási rendszer előre bejelentett változtatásának is, ami miatt a beruházók felgyorsították az építkezéseket.

- Oszkó Péter pénzügyminiszter újabban azt állítja: akár régiós éllovasként is kikerülhetünk a válságból. Reális lehetőségnek tartja ezt, miközben Magyarországot nemcsak külső piacainak összeomlása sújtja, hanem a megszorítások miatt a belső keresletet is képtelen élénkíteni?

- A bruttó hazai termékhez viszonyítva az államháztartás hiánya valószínűleg nálunk lesz a legjobb, így olyan további erőteljes megszorításokra nem lesz szükség, mint amilyenre például Írországban, Spanyolországban, Görögországban kényszerülnek majd. Azokban az országokban, ahol most elengedték a hiányt a zuhanás fékezése érdekében, roncsprémiumra, állami munkahelyvédő programokra költöttek, a következő években esik majd vissza a belső kereslet. Akkor nálunk már szerény növekedés várható. Mindazonáltal: a stabil államháztartás erősíti a bizalmat, de önmagában nem elég, hiszen a válságban a potenciális növekedés alapjai is megrokkantak. Csökkenteni kell a munkát terhelő adókat, mert ez az egyik legnagyobb versenyhátrányunk. Ha a költségvetés rendben van, erre lesz lehetőség anélkül, hogy nőne a deficit. De tudni kell: nem húzhatjuk ki magunkat Münchausen báró módjára, hajunknál fogva a válságból. Nincs az a csodarecept, amelynek segítségével egyedül, belső erőből fel tudunk állni, hiszen a világgazdaság részeként a magyar is rendkívül érzékeny a külső hatásokra. Ha legnagyobb partnerünknél, Németországban nem konszolidálódik a helyzet, és nem kezdődik élénkülés, nem lesz exportorientált beruházási fellendülés nálunk sem.

- Az Országos Érdekegyeztető Tanács pénteki ülésén a munkavállalók azt indítványozták, emelkedjen 80 ezer forintra a minimálbér. A munkaadók javaslata a béremelésre nulla százalék, a jegybank pedig az inflációs cél elérése érdekében mindenkitől önmérsékletet kér. Mi lenne az a kompromisszum, ami leginkább szolgálná most a gazdaság érdekeit?

- A 80 ezer forintos minimálbér csaknem 12 százalékos növekedést jelentene. Ez bődületesen sok egy olyan évben, amikor a gazdaságtól legfeljebb stagnálásközeli, enyhe növekedés várható. Egy ilyen lépéssel ismét rossz pályára kerülnénk. Általánosságban hibás az az elgondolás, hogy ha jól megemeljük a béreket, fölfut a kereslet, és ez magával húzza a kínálatot. Ez a dolgok végtelen leegyszerűsítése. Magyarországon többször tettek kísérletet erre - legutóbb például a Medgyessy-kormány 2002-ben, amikor ötven százalékos béremeléseket hajtott végre, de tudjuk, ez hogy sült el. A fogyasztás Magyarországon importigényes, a bérek elfutása mindig egyensúlyrontó, és nem húzza olyan mértékben magával a kínálatot, hogy az idővel helyreállítsa az egyensúlyt. Ez egyáltalán nem ajánlott recept a kilábalásra. Lengyelországban is azt hitték a hetvenes években, hogy ha drasztikusan nőnek a bérek, az magával húzza a GDP-t is. Nem így történt, megbillent az egyensúly, eladósodott az ország, majd a kikényszerült adósságátütemezés nyomán súlyos válságba került. Jövőre jelentősen megváltozik a személyi jövedelemadózás rendszere. Az átlag körüli és a fölötti nettó keresetek akkor is számottevően emelkedhetnek - és nyilván ez számít, hiszen ez kerül a borítékba -, ha a bruttó bérszint változatlan marad. A vállalkozók ajánlata tehát korántsem az ördögtől való. Korrektnek tartom a kormány differenciált béremelési javaslatát. Az szinkronban van a növekedési lehetőségeinkkel és azzal az igénnyel, hogy a munkaadók bérterheinek csökkentésével és a fiskális bizalom erősítése révén próbáljuk emelni a reálkereseteket, élénkíteni a beruházásokat.

- Milyen hatása lehet a területi, illetve ágazati alapon megkülönböztetett minimálbér bevezetésének?

- Pillanatnyilag a tb-t a minimálbér kétszerese után kell megfizetni. A jövő évi költségvetés tervezetében az szerepel, hogy a járulékfizetés alapja az adott ágazatra, tevékenységre jellemző piaci bér legyen, mert az alkalmazottak és a főállású vállalkozók fizetését nem a minimálbérhez igazítva kell megállapítani. A piaci bér sok területen magasabb, mint a minimálbér kétszerese, az utána fizetett járulék nagyobb, így a büdzsé bevétele még akkor is nőhet, ha a járulék mértékét csökkentik. Emellett gazdaságfehérítő hatás is jelentkezhet. Amikor bevezették a kétszeres minimálbér utáni járulékfizetést, a munkaügyi statisztikában megjelent az, amit a cégek többnyire addig is fizettek a dolgozóknak, csak nem hivatalosan. Most ez minden bizonynyal megismétlődik. Azaz csak papíron emelkednek a bérek, valójában azonban nem. Nem kap többet senki, csak a cég többet jelent a statisztikában. Sajnos a jegybank 2007-ben komolyan vette ezeket az elszaladó béreket, és megpróbált utánuk menni. Remélhetőleg ez most nem ismétlődik meg.