Nem engedhetjük meg, hogy a történelem megismételje önmagát! - hangoztatta Barack Obama hétfőn, a New York-i Federal Hallban, a Lehman Brothers bankház csődjének - és a pénzügyi válság kezdetének - első évfordulóján. Mint az elnök fogalmazott, szigorú szabályok megalkotására, valamint betartatására van szükség a gazdaságirendszer-kockázat kiszűrésére. Átláthatóságot és elszámoltathatóságot sürgetett, utalva rá: a Fehér Ház szándéka, hogy szabályozási reformot fogadtasson el a kongresszussal. Obama többször is használta a vakmerőség kifejezést - üzenve az üzleti világ azon részének, amely nem tanult a Lehman Brothers leckéjéből. - A vállalkozások a legjobb termékekben, ne pedig a legbonyolultabbakban vagy a leginkább megtévesztőkben versenyezzenek! - tért ki az "egzotikus" pénzügyi termékekre, így az ingatlan- és a hitelpiacokat bedöntő CDS-ekre. - Becsukjuk a kiskapukat - fogalmazott, külön szóba hozva a mások kárára vakmerő bankároknak a közvéleményben visszatetszést keltő bónuszait.

A hivatalba lépése óta eltelt csaknem nyolc hónapra visszatekintve Obama azt mondta: olyan helyzetből kellett talpra állni, amikor 5 ezermilliárd dollár értékű megtakarítás porladt szét, és havi 700 ezres ütemben szűntek meg a munkahelyek az országban. Jelezte: a válságkezeléssel, a pénzügyi rendszer stabilizálásával el kellett érni, hogy biztosítva legyen a bankok tőkeellátottsága, és helyreálljon a bizalom, ami az utóbbi időben nagyon hiányzott. - Nehéz, de szükséges lépéseket kellett megtenni - mondta. Obama szerint a kilábalás, "amely nem vezethet önelégültséghez", még időt és sok munkát igényel, de máris vannak eredményei. A megsegített bankok például 70 milliárd dollárt fizettek vissza, az adófizetők pedig 17 százalékos hozamhoz jutottak a mentőcsomag révén. Külön kitért az amerikai erőfeszítéseken túl a G20-csoportra: ez a formáció a jövő héten, Pittsburghben újra csúcstalálkozót tart.

Tavaly szeptember 15-e, a Lehman Brothers bankház becsődölésének napja volt az amerikai pénzpiacok "szeptember 11-éje", amely megváltoztatta nemcsak az üzleti világ, de a washingtoni gazdaságpolitika teljes feltételrendszerét. Mint a hétfői The New York Times rámutat, a kormányzati szerepvállalás a második világháború óta soha nem volt olyan nagy az Egyesült Államok gazdaságában, mint most - 26 százalékos. Tízből kilenc jelzáloghitel mögött az állam áll, ha pedig a General Motorstól, a legnagyobb autógyártótól veszünk járművet - nos, e cég háromötöde is már az övé. Négyötödös a kormányzati részarány, ha az AIG óriásbiztosítónál kötünk életbiztosítást - emlékeztet washingtoni tudósítónk, Szőcs László.

A pénzpiacok óriási veszteséget szenvedtek a Lehman bedőlését követően. Október elején a Dow Jones ipari átlagindex négy év után először került a 10 ezres lélektani határ alá, majd pár napon belül ebből is több mint 1500-at veszített. Az USA 29 legnagyobb pénzintézetének piaci értéke 2007 őszén még 1860 milliárd dollárt képviselt; ez idén márciusra 284 milliárd dollár összértékre zsugorodott. Ugyanakkor 2009-ben megkezdődött a regenerálódás is: ezek a cégek ma 974 milliárd dollárt érnek - igaz, az eredetinek csak a felét.

A megkapaszkodás során a kormány és a jegybank szerepét betöltő Fed kétezermilliárd dollárt pumpált az amerikai gazdaságba különböző mentőcsomagok és a "bankóprés" révén. Összesen pedig 12500 milliárdra vállalt garanciát. Mark Zandi, a Moody's hitelminősítő Economy.com portáljának elemzője a válságkezelés egyik legsikeresebb lépésének nevezi azt az összesen 4800 milliárd dolláros - és egyben volumenében a legnagyobb - programot, amellyel a két kulcsintézmény a pénzpiaci alapok megsegítését célozta. (A Fed intézkedései végül augusztusra Ben Bernanke újrajelölését eredményezték a kormányzótanács élére.) Bizonytalanság uralkodik továbbra is a hitelpiacokon, amelyeket pedig kétezermilliárd dollárral igyekeznek talpra állítani - a kétes értékű "mérgezett papírok", az "egzotikus" jelzáloghitel-származékok ugyanis továbbra is nyomják a mérlegkönyveket. Ugyancsak gondok vannak az ingatlanpiaci stabilizációval, amely jól indult, de nem világos, hogy a Fed hogyan tud kivonulni az erre áldozott programokból, miközben a hitelátütemezések akadoznak, a "jelzáloggólemek", mint a Freddie Mac és a Fannie Mae fenntarthatósága pedig bizonytalan. Égetően merül fel a "kivonulási stratégia" a bankmentő intézkedések (összesen 3500 milliárd dollár elkötelezettség), illetve az autógyárak - jóval kisebb volumenű, 83 milliárd dolláros - életben tartása kapcsán. - A Fed kreatív finanszírozása egyértelmű siker. A nagy kérdés azonban az: hogyan tudja lebontani e programokat anélkül, hogy összekuszálná a piacokat? - firtatja a bankok kapcsán Lawrence White, a New York-i Egyetem Üzleti Tudományok Karáról.

Ötvenezer német magánbefektető közel egymilliárd eurós "szeméthegyen" ül - ez utóbbi alatt a Lehman Brothers értéktelen papírrá vált befektetési jegyeit kell érteni. A globális pénzügyi válság azonban jóval többe került a német adófizetőknek, a nagykoalíciós Merkel-kormány a legszerényebb számítások szerint majd 600 milliárd eurót költött válságkezelésre. Közel százmilliárdot pumpáltak a gazdaságélénkítő programokba, utoljára az újraegyesítést követően volt ennyi építkezés az itteni autópályákon. Ötmilliárd euró ment el az újautó-vásárlást serkentő roncsprémiumra.

Az igazi nagyfalatot a német bankok megtámogatására elkülönített 500 milliárd eurós hitelkeret és kezességvállalás jelenti. Európa vezető gazdaságában egyetlen pénzintézet sem dőlt be úgy, mint a Lehman Brothers az Egyesült Államokban, de ennek komoly árat kell fizetni.

Az ingatlanfinanszírozásban érdekelt Hypo Real Estate-et lényegében kényszerállamosították, a Commerzbankba pedig tőkeemeléssel nagyrészvényesként vásárolta be magát az állam. Több tartományi bank, így a magyar MKB-ban érdekelt Bayerische Landesbank szintén állami mankóval tudott talpon maradni.

Az államilag dotált, rövidített munkaidő megóvott ugyan a tömeges elbocsátásoktól és a munkanélküliség drasztikus növekedésétől, de a válságkezelés rekordnagyságú államadósságot eredményezett. Változatlanul bizonytalan az Opel sorsa, a Daimler pedig arab befektetők tőkeinjekciói révén igyekszik túlélni a luxusautók iránti kereslet csökkenését - jelenti bonni tudósítónk, Dési András.

A válság több - főleg menedzsmenthibák miatt - haldokló, jól ismert cégnek adta meg a kegyelemdöfést. A Karstadt áruházakról és a Quelle csomagküldő cégekről ismert Arcandor csődbe jutott, végleg lehúzták a redőnyt a Hertie áruházaknál. Csődgondnokság alá kerültek olyan ismert márkák, mint az Escada (luxusdivat), a Rosenthal (porcelán) vagy a Wolf (kerti gépek), és a lista még korántsem teljes.

A brit kormány is bankmentő és gazdaságösztönző programokkal próbálta enyhíteni a recesszió hatását - írja londoni tudósítónk, R. Hahn Veronika. A szigetország egy hónappal a Lehman Brothers összeomlása után került a szakadék szélére, amikor az október 11-12-i hétvégén kis híján összeomlott a bankrendszer. A brit kormány nem engedte vesztébe rohanni olyan óriásokat, mint a Royal Bank of Scotland (RBS) és az HBOS, hanem a pénzügyminisztériummal, sőt a Downing Street 10-zel folytatott lázas egyeztetések után mintegy 50 milliárd fontot kóstáló mentőövet dobott nekik, kikötve a kis- és középvállalkozások túléléséhez szükséges hitelezési tevékenység folytatását. Az állam 70 százalékos többségi tulajdonossá vált az RBS-ben, és közel 50 százalékos részvénycsomaggal rendelkezik az HBOS-ben. Remények szerint néhány éven belül nyereséggel lehet majd túladni a papírokon.

A második világháború óta bekövetkezett legsúlyosabb visszaesésre reagálva 175 milliárd fontos hiányba sodorta magát a költségvetés, amit mindenképpen stabilizálni kell, és tervek szerint négy éven belül lehet a deficitet a felére csökkenteni. Alistair Darling pénzügyminiszter az év végére, jövő év elejére remélt megélénküléstől várja a megoldást, és egyelőre a jövő nyáron várható parlamenti választásra kacsingatva szeretné elkerülni a közkiadások drasztikus csökkentését. A brit közvélemény szigorú intézkedéseket vár a Bankfelügyelettől a pénzintézeti vezetők túlkapásainak megakadályozására, hogy ne fordulhassanak elő hasonló esetek, mint az RBS felelőtlen terjeszkedésében sáros vezérigazgató, Sir Fred Goodwin évi 700 ezer fontos nyugdíjcsomagja. Új jogosítványokat kapott a Bank of England is, hogy a gyengélkedő bankok és pénzügyi szövetkezetek működésébe beavatkozzon, vagy számolja fel őket.