Az adatok növekedésre utalnak, de egyáltalán nem biztos, hogy az uniós gazdaságok újra a tartós fellendülés korszakába lépnek. Ráadásul a foglalkoztatási helyzet egyelőre romlik, hiába jelez néhány mutató javulást más területeken. A korábbinál derűsebb, de a prognózist tekintve igen óvatos az Európai Bizottság őszi gazdasági elemzése, amely csak az idei évet veszi górcső alá.

Mint Joaquin Almunia pénzügyi biztos hétfőn elmondta, a jelentés hét ország - Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, valamint az eurózónán kívüli Lengyelország és Nagy-Britannia - új előrejelzésein alapul, s ezek a tagállamok az uniós nemzeti összterméknek (GDP) a nyolcvan százalékát adják, tehát teljesítményük alapvetően meghatározza a huszonhetek kilátásait is. A májusi prognózishoz képest nem változott az éves növekedési szintek megítélése: mind a 16 tagú eurózóna, mind a huszonhetek gazdasága négy százalékkal esik vissza 2009-ben a múlt esztendőhöz képest. Ám kedvezőbb a kép a negyedéves növekedési tempókat illetően. Az első - és sok esetben - a második három hónap visszaesést jelző adatai után a harmadik és a negyedik negyedév már mindenütt pozitív előjelű, kivéve Spanyolországot. Azaz a német és a francia gazdaság szerény ütemű második negyedévi növekedése a vezető országokban követésre talál a harmadik negyedben. Az év végére Hollandia és Nagy-Britannia is maga mögött hagyhatja a recessziót. Spanyolország azonban külön eset, ott még a negyedik negyedév is a lejtmeneté lesz. Az eurózóna, illetve az EU 0,2 és 0,1 százalékkal növekedhet a harmadik és a negyedik negyedben - a megelőző negyedévekhez képest. Ennek oka egyrészt az, hogy az európai kormányok hatalmas mennyiségű közpénzzel próbálták meg támogatni a gazdaságokat, másrészt viszont az, hogy az Egyesült Államok és Kína, illetve Ázsia gyorsan magához tért.

Franciaországot és Lengyelországot emelte ki Almunia a hetek közül: előbbiben éves szinten a legkisebb lesz a viszszaesés, mindössze 2,1 százalék, míg Lengyelország egyszázalékos növekedést mutathat föl, holott a bizottság májusban még 1,4 százalékos hanyatlást várt. Ám Almunia szerint aggodalomra ad okot, hogy Lengyelországban az első fél év jobban sikerült, mint amilyennek a második hat hónap ígérkezik. A zloty leértékelődése már nem segíti az exportot. S az sem vált ki nagy elismerést Brüsszelben - bár a növekedési adatok dicséretével a biztos nem fukarkodott -, hogy a lengyel bővülést nem kísérte az állami pénzügyek rendbetételének kísérlete.

Az őszi prognózis ugyan nem tartalmaz összegzést a büdzsék állapotáról, de kérdésekre Almunia elmondta: a szintén friss elemzés szerint a GDP 5,5 százaléka megy el 2009-10-ben válságkezelésre, ennek egy része úgynevezett automatikus stabilizátor, azaz például a visszaesés közepette is fenntartott szociális költekezés, más része új kiadás, ami a GDP 2,5 százalékára rúg két év alatt. A felduzzadt deficitek és adósságok mérséklésére egységes, összehangolt programot kell kidolgozni. Mint Almunia megjegyezte, "nem voltunk felkészülve a válságra, de fel kell készülnünk arra, hogyan lábalunk ki belőle". Ez azt jelenti, hogy a nemzeti döntések előtt meg kell egyezni az alapelvekben, máskülönben az egységes piac szelleme sérül. Az egyeztetésnek három szintje van: a jegybankoknak meg kell állapodniuk abban, hogyan hátrálnak ki a nem szokványos likviditásbővítő akciókból, a kormányoknak fel kell hagyniuk a banki támogatásokkal, amint helyreáll a normális hitelezési rend, s megint csak a kormányoknak, illetve az uniós szerveknek végig kell gondolniuk, mikor, milyen sorrendben térjenek viszsza a tagállamok a stabilitási paktum előírásainak keretei közé. Ennek még nincs itt az ideje, ez nyilvánvaló, s az is, hogy amely országok megtehetik, fenntarthatják a költekezést, hogy e keresletösztönzés révén is támogassák azt a néhány országot, például Magyarországot, amely részt vesz az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelprogramjaiban, s nincs tere gazdaságélénkítésre, sőt inkább megszorításra kényszerült.

Másfél millióval több az állástalan

Az Eurostat hétfőn kiadott jelentése szerint a második negyedévben az eurózónában 0,5 százalékkal, azaz 702 ezer fővel csökkent a foglalkoztatás, az EU-ban 0,6 százalékkal, vagyis 1,443 millióval az első negyedhez képest. A múlt év második negyedéhez képest 1,8, illetve 1,9 százalék a visszaesés. Utóbbi összevetésben az átlagot jóval meghaladta a 13,1 százalékos lett, a 7,1 százalékos spanyol vagy a 4,5 százalékos magyar adat.