Nem ilyennek képzel az ember egy mátészalkai nagyvállalkozót. Csodálkozom akkor is, amikor arra kérem, hogy sorolja föl az összes országot, ahová a tulajdonában lévő cég exportál.

- Hűha, azt nem tudom pontosan - bizonytalanodik el. - Írja azt, hogy jelen vagyunk több kontinensen Svédországtól az Egyesült Arab Emirátusokig, s most készülünk belépni az Egyesült Államok piacára. Így megfelel, ugye?

A szóban forgó cég a mátészalkai székhelyű Nobilis Zrt., amely - tradicionális családi vállalkozásban - mintegy húsz éve gyárt és forgalmaz szárított gyümölcsöket, valamint magvakat, magkeverékeket és édesipari termékeket. A Szabolcsban termett almán, szilván és meggyen kívül egzotikus gyümölcsöket, továbbá dió- és mogyoróféléket importálnak egyebek között Iránból, Kínából, az Egyesült Államokból, a Dél-afrikai Köztársaságból, valamint Indiából - az édesipari termékekhez használt tejcsokoládé pedig Belgiumból, a legfinomabb csokoládék hazájából származik. Novák Tibornak ugyanis az az üzleti alapelve: "A világ legjobb almájához - azaz a szabolcsi jonatánhoz -, a világ legjobb csokoládéja - vagyis a belga - dukál."

Ehhez képest az 58 éves vezérigazgató halk szavú, szerény ember, akinek csak akkor csillan elégedett büszkeség a szemében, amikor a családja és a Nobilis mintegy százfős munkatársi gárdája szóba kerül.

- Igazi családi cég a miénk - mondja -, hiszen itt dolgozik a feleségem, a két lányom, a két öcsém és a keresztfiam. A feleségem a termelésvezetést viszi, Éva lányom - aki élelmiszer-ipari mérnök - az innovációért, a termékfejlesztésért felel, a közgazdász végzettségű Mariann lányom a marketing- és kereskedelmi ágazatot felügyeli, a két testvérem pedig az áruszállítást irányítja. Csapatmunka nélkül nem megy, hiszen csaknem kétszázfajta termékünk van, és több mint ötszáz termelővel állunk kapcsolatban.

S hogy ebben a leosztásban hol van a helye Novák Tibornak? Természetesen ő az alapító, az ötletgazda, a cég első számú vezetője - ám a vezérigazgató másképp vélekedik a saját szerepéről:

- Én vagyok a múlt, a két lányom pedig a jövő - szögezi le. - Alapjaiban nem rendítené meg a céget, ha én kidőlnék a sorból, mert a gyerekek továbbviszik az örökséget.

A nyírkarászi születésű Novák Tibor a rendszerváltás előtt termelőszövetkezetekben dolgozott, eredeti képesítései ugyanis az agráriumhoz és gazdasághoz kötik: üzemmérnöki, agrármérnöki, vállalatgazdálkodási és agrár-szakközgazdászi diplomái vannak, sőt idővel még mérlegképes könyvelői oklevelet is szerzett, mert - mint mondja - sokáig idegesítette, hogy nem érti, miféle titokzatos nyelven beszélnek előtte a könyvelők. A termelőszövetkezetek felbomlása után, a kilencvenes évek legelején méhészettel kezdett foglalkozni, de ez nem tartott sokáig, mert - fölmelegítve a szövetkezetben szerzett egykori szakmai kapcsolatokat - olajos magvakat és szárított gyümölcsöket kezdett gyártani és forgalmazni. Szerinte a siker egyik oka a kiváló minőség volt: szabolcsi emberként meg van győződve róla, hogy a világon Szabolcsban terem a legjobb alma, meggy és szilva. A másik tényező az volt, hogy a Nobilis élén nemcsak finom és szép termékeket akart előállítani, hanem egészségeseket is.

- A szárított almában és az aszalt meggyben nagyon sok antioxidáns és flavonoid van - teszi hozzá -, amelyek igen jótékonyan hatnak az egészségre.

Őt és a cég termékeit ismerve igazán nem meglepő, hogy annak idején még esztétikát is hallgatott - hiszen finom ízlésre és igényes gondolkodásra vall a Nobilis-termékek csomagolásának, valamint a társaság logóinak, s egész megjelenésének összképe.

- Már a kezdetektől komolyan vettem a latin Nobilis nevet, amely nemcsak nemest, hanem jó hírűt is jelent - magyarázza. - Arra törekedtem, hogy jó hírünk legyen, s ezért hajmeresztő dolgokra voltam hajlandó. Egyszer Nyugat-Európából viszszaküldtek nekünk három kamion megygyet azzal az indokkal, hogy az exportált gyümölcs nem elég gömbölyű. Nagyon ideges lettem, mert nem akartam veszni hagyni azt a sok tonna meggyet, s főleg nem akartam, hogy megbízhatatlan kép alakuljon ki rólunk. Kínomban kitaláltam, hogy olyan gömbölyítő berendezést szerzünk be, amelyet a sütőipar használ a zsömletészta gömbölyítésére. Meg is csináltuk: olyan szépen kigömbölyítettük vele a meggyet, hogy legközelebb senkinek eszébe nem jutott visszaküldeni.

S hogy miképpen születnek az újabb és újabb Nobilis-termékek? Erről Novák Mariannak - Novák Tibor az innovációért felelős lányának - van egy szép története:

- A kisfiam imádja a sült krumplit - meséli -, de én nem szeretem, ha sokat eszik belőle, mert egészségtelen. Kitaláltam, hogy almából éppen olyan alakú aszalványt gyártunk, mint a szalmakrumpli, színes, figyelemfelkeltő csomagolásba tesszük, s azt adjuk a gyereknek. Az első perctől kezdve imádta, úgyhogy a közelmúltban Szalmaszál néven piacra is dobtuk.

A másik Novák lány, Éva is azért jár nyitott szemmel a világban, hogy a tapasztalatokat otthon, a családi cégben hasznosíthassa.

- Japánban voltam tanulmányúton a Toyota cégnél - meséli -, ott találkoztam az úgynevezett lean-módszerrel. Ennek az a lényege, hogy az üzemekben minden gépnek és munkaeszköznek színes, festett csíkokkal jelzik a helyét a padlón, a falakon, de még az íróasztalokon is. Ennek az az eredménye, hogy sehol nincsenek fölösleges tárgyak, s mindig minden a helyén van. Ők úgy hívják ezt, hogy veszteségvadászat.

Én csak ekkor értem meg, hogy amikor a Novák család először körbevezetett minket a Nobilis üzemében, mit is láttam színes, festett csíkrendszer formájában a padlón. Nem jöttem volna rá magamtól, hogy az a vállalatvezetési magaskultúra eszenciája volt, méghozzá egyenesen Japánból - de Mátészalkán.