Nyugat-Európában szóba sem kerülhet, hogy bárki nyilvánossá tegye ezeket az adatokat - mondja. Semmi nem indokolhatja a jövedelmek nyilvánosságát, az átlátható működést más módon kell biztosítani. Indoklása szerint a jövedelem egy alkufolyamat végeredménye, s az állami tulajdonú vállalatok pont a legjobb szakembereket zárják ki a szóba jöhető jelöltek közül, akik közül sokan azért nem dolgoznak majd állami cégeknek, mert nem vállalják ezt a fajta nyilvánosságot. Lukács Zsolt szerint az utóbbi hetek botrányaiból nem lesz kevesebb, ha nyilvánosak lesznek a fizetések: elvégre a komoly ellenérzést sem pusztán a javadalmazások mértéke váltotta ki. Az EU más országaiban a felső vezetők jóval komolyabb fizetést kapnak - mondja. Ha a Magyar Posta vezetőjének durván tízezer eurónak megfelelő javadalmazását tekintjük, azt lehet mondani: háromszáz kilométerrel nyugatabbra ezt egy nagyvállalatnál dolgozó középvezető is nagy biztonsággal megkeresi, és sem menedzsmenttagnak, sem csúcsvezetőnek nem kell lennie egy ilyen fizetéshez. - Magyarországon kiverné a biztosítékot, ha bárki megtudná, mennyit keres egy olajvállalat vagy egy autókonszern vezetője. Nem is lenne reális az összehasonlítás mondjuk egy hazai csúcsvezetővel, mindenesetre az biztos: a tízszeresét vagy még többet is megkeresik az EU-ban dolgozó cégvezérek, tekintet nélkül arra, hogy a cég milyen tulajdonban van - mondja a fejvadász. Lukács Zsolt szerint komoly probléma van a közszféra bérrendszerével is. - Olyan nincs, hogy valaki az éves jövedelme 80-150 százalékát megkapja prémiumként, a teljesítményre való tekintet nélkül! A versenyszférában 2-3, esetleg hathavi bónuszok járnak, teljesítménytől függően. Ahhoz pedig már az egekbe kell emelni egy cég részvényárfolyamát, hogy a valaki egyéves bónuszt kapjon - mondta.