A virtuális kártyák kibocsátói különféle módszerekkel érik el, hogy biztonságosabban vásárolhassunk a világhálón. Az egyik elterjedt megoldás az, hogy számlánkhoz egy alszámlát nyit a bank, és az internetes vásárlásokat erről intézhetjük. A fizetésünk, egyéb bevételeink továbbra is a főszámlára érkeznek, amelyről bármikor, tetszés szerinti összeget rakhatunk át az alszámlára. Ha internetes adathalászok megpróbálnak visszaélni adatainkkal, csak annyi pénzhez férhetnek hozzá, amennyit éppen az alszámlán tartunk.

Tovább csökkenthetjük a kockázatot, illetve a lehetséges veszteségek mértékét, ha közvetlenül az internetes fizetés előtt elektronikus átutalással helyezünk el annyi pénzt az alszámlán, amennyire éppen szükségünk van.

Ehhez hasonló az a megoldás, amikor a bank alapesetben egy forintban korlátozza a virtuális kártyához kapcsolódó napi vásárlási limitünket. Amikor fizetni szeretnénk a világhálón, az ügylet előtt telefonon vagy interneten megbízást kell adni a limit emelésére, melyet a bank - azonosításunk után - átmeneti időre, általában néhány percre biztosít, így a tudtunk nélkül nem emelhetnek le nagyobb összeget a számlánkról.

A harmadik kedvelt, széles körben elterjedt megoldás az egyszer használatos kártyaszám. A kártyabirtokos az internetes vásárláshoz egy számítógép által generált új kártyaszámot kap (általában SMS-üzenetben), és fizetéskor azt adja meg. Amint a tranzakció lezárul, a kártyaszám lejár, így nem lehet vele visszaélni.

Bármelyik virtuális kártyát választja az ember, azt kizárólag internetes vásárláskor használhatja áru és szolgáltatás ellenértének a kifizetésére.

Készpénzfelvételre vagy arra, hogy a sarki kisboltban vásároljunk velük, ezek a kártyák nem alkalmasak, mivel sem mágnescsík, sem csip nincs rajtuk. Ám adatainkhoz sem férhetnek hozzá, ha elhagyjuk vagy ellopják tőlünk.

Összeállításunk a MasterCard támogatásával készült.