Egy évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy vége a magyar libamáj-előállításnak: a Négy Mancs nevű állatvédő szervezet támadásainak következtében a német nyelvterület áruházaiban levették a polcokról a magyar cégek által előállított libamájat. A legnagyobb hazai cégnél, a szentesi Hungerit Zrt.-nél tavaly augusztusban leállították a vágósort, és a hónap végén megkezdték mintegy 200 dolgozó elbocsátását, s úgy tűnt, az állatokat felnevelő gazdák is elveszíthetik munkájukat.

Az ügy előzménye, hogy az egyik német televízióban - a magyarországi termelők által hamisítványnak tartott - felvételeket sugároztak arról, hogy töméssel hizlalják a libák máját, ami az állatvédő szervezet beállítása szerint állatkínzás. A hazai médiában is hónapokon át napirenden volt a téma. Az Országgyűlés tavaly novemberben csaknem egyhangú szavazással fogadott el egy határozatot, amelyben a képviselők a hízott kacsa- és libamájat a védendő nemzeti értékek közé sorolták. Úgy tűnt azonban, hogy ez sem lesz elég ahhoz, hogy az állatvédők médiahadjáratától félő áruházak ismét árulni kezdjék a magyar libamájat.

Év végére azonban elcsitult a konfliktus. Idén tavasszal az egyik nagyobb feldolgozó, a mezőkovácsházi Pannon Lúd Kft. befejezte ugyan a hízott liba vágását, más baromfiüzemek azonban - köztük a szentesi Hungerit Zrt. - jelenleg is folyamatosan vágnak baromfit. Magyar József, a szentesi Hungerit Zrt. elnök-vezérigazgatója elmondta: ez év elejétől kezdve szinte mindenkit visszavettek a vállalathoz, akit a tavaly nyári vágóvonal-bezárás miatt el kellett bocsátani.

Papp Lajos, a termelés integrációjával foglalkozó Komlósi Lúd Kft. ügyvezetője szerint a tavalyi 3,5-3,6 milliós hízottliba-vágás után idén nagyjából 3 millió kövér ludat dolgoznak fel. A kistermelők többsége - azok, akik figyelnek a munkájuk minőségére - továbbra is a piacon tudott maradni. A gazdasági válság következtében ugyan csökkentek az árak, ezt azonban ellensúlyozza, hogy a takarmányárak is egyre alacsonyabbak.

Az állatvédőkkel azonban továbbra sincs megállapodás. A Baromfi Terméktanács, tekintettel a költségekre, elállt attól, hogy Németországban és Ausztriában jogi úton vegyen elégtételt az elszenvedett veszteségekért. Magyar József felhívta a figyelmet, hogy nincs olyan európai uniós előírás, amely a tagországoknak megtiltaná a libatömést - de van, ahol fellépnek a kényszertömés ellen. Hagyományos módon azonban mindenütt szabad libát tömni.

Nem csak a májjal volt problémája a nyugati civil (vagy annak tűnő) szervezeteknek. Az állatvédők a májmizéria idején azt követelték, hogy a termelők a nagyobb jövedelmet biztosító májlibáról álljanak át a kevésbé nyereséges húslibára. A húsliba jövedelmezőségét azzal szokták kiegészíteni, hogy eladják a növekedő állatok tollát. Ez év elején egy svéd televíziós csatornán sugárzott, szintén hamisított felvétel miatt viszont a tollüzlet is veszélybe került.

Papp Lajos szerint a hazai termelők igyekeznek kompromisszumot kötni, szövetségeseket találni a megélhetésük biztosításáért. A tollpiac megőrzése érdekében lengyel partnerekkel tárgyalnak együttműködésről, a liba- és kacsamáj előállításával kapcsolatban pedig az Európai Máj Szövetség szeptemberi, magyarországi ülésén fogadják el a humánus tömésre vonatkozó közös minimumfeltételeket.

Arra a kérdésre, hogy végleg megoldódott-e a libamáj ügye, Papp Lajos és Magyar József egyaránt azt felelte: valószínűleg nem. A konfliktusnak azonban nem csak a gyártók és az állatvédők a szereplői: az eddigi vitában elsikkadt a fogyasztók véleménye. Bár akad néhány kereskedelmi cég, amelyik a mai napig nem rakta viszsza a Hungerit termékeit a polcokra, többségük megváltoztatta álláspontját. Ennek egyedüli oka az volt, hogy a kialakult alacsonyabb áron a vásárlók keresni kezdték a magyar libamájat.