A Csiki-Bege cégcsoport egykor nagyra törő tervekkel vágott bele az autóplázákra alapozott üzletbe, ám mostanra kiderült, elvetélt gondolat volt sikert szimatolni ebben az értékesítési modellben. A békásmegyeri autószalon jelenleg inkább hasonlít egy kísértetkastélyra.

Pedig a nyitáskor sokan a békásmegyeri palota csodájára jártak. Ott nemcsak hat márka termékeit forgalmazó autószalon, szerviz és bank működött, de motorkerékpárokat és motorcsónakokat, valamint tartozékokat is árult. A több lábon állás jegyében fitnesztermet, bowlingpályát, valamint fogorvosi rendelőt is berendeztek a geotermikus hűtő-fűtő rendszerű palotában. A lakótelep szomszédságában felépített pláza a látványos nyitóceremónia után is jelentős publicitást kapott, ám a rózsaszín álmok szertefoszlottak, és a gazdasági válságtól sújtott pláza 2009. nyarán bezárt.

Ennek több oka is volt. Az autókereskedelem nem olcsó mulatság: egyetlen márka modelljeit forgalmazó szalon és szerviz beruházási költsége is eléri a félmilliárd forintot, ehhez jön még a telek ára, majd az árukészlet és a szervizberendezés. Addig nincs gond, amíg virágzik a piac, az üzlet kitermeli a felvett hitel törlesztőrészleteit. Így volt ez Magyarországon is, az ezredforduló táján az autók iránti kereslet folyamatos növekedése (akkoriban évi negyedmillió kocsit értékesítettek, idén jó ha 60 ezer összejön) elegendő fedezetet biztosított. Az elmúlt öt évben azonban megváltozott a széljárás. Magyarország autóállománya telített lett, a látványos akciókkal verbuvált vevők elfogytak, a devizahiteleseket nehéz helyzetbe hozta az árfolyamgyengülés.

A változó piaci feltételek a kereskedők egy részét is zsonglőrködésre késztette: olykor a finanszírozók által folyósított autóhitelből, valamint a vásárlók előlegeiből átutalt pénzekből törlesztették saját tartozásaikat, míg a vevők hónapokat vártak a megrendelt kocsira. Több kereskedő ingatlanba is fektetett, ám - az autószalonokhoz hasonlóan - a lakóparkok környékén sem tolongtak a vevők. A bedőlések miatt folytatódott a piaci koncentráció, a mintegy ezer márkaszalonból és szervizből álló magyarországi kereskedőhálózaton egyre kevesebb tulajdonos osztozott.

E folyamatok elérték Csiki-Bege Lajos cégcsoportját is: a vállalkozó idén, lapunk április elsejei számában elmondta, hogy vállalkozásai (a csoport 2008-ban még 1200 autót forgalmazott) a gazdasági válság kirobbanását megelőzően 3,5 milliárd forintnyi ingatlan- és további kétmilliárd forintnyi autófinanszírozási hitelt vettek igénybe. Lakópark-beruházásuk kétmilliárd forintos hitelkeretéből pedig több mint egymilliárd forintot használt fel.

Az M3-as budapesti bevezető szakasza melletti autócentrum szeptembertől a Schiller Autó Család tagja lett.Itt Fiat haszonjárműveket értékesítenek, szervizelnek és adnak bérbe. - Ez ma nem a pénzkeresés, hanem a túlélés időszaka. Előre próbálunk menekülni - írta le a helyzetet Schiller Péter, a Csiki-Bege-csoport békásmegyeri autópláza melleti legnagyobb bázisát megszerző cég ügyvezető igazgatója. Az egykoron az Autófenntartó Ipari Trösztnél dolgozó szakember 1991-ben alapította első Opel-kereskedését, majd használt-kocsik mellett Skodák és Toyoták forgalmazásába kezdett, most pedig megvásárolta a Csiki-Bege teherautó-ágazatát.

Schiller szerint a 2010-es év az ideinél is nehezebb lesz, ekkor ugyanis már nem lendítik a forgalmat a nyugat-európai roncsprogramok. Ez azonban egyébként is csak az elsősegélyre elegendő, a külföldre eladott autókat nem ide fogják visszahozni szervizre. A következő másfél évet kell kibírni, mert amikor beindul a gazdaság, a vállalkozásoknak autókra lesz szükségük - vonja meg a tanulságot Schiller. Hét telepükön 250 embert foglalkoztatnak, és bár tavaly tíz százalékuktól kénytelenek voltak megválni, a Csiki-Begétől átvett haszonjármű-ágazatnak köszönhetően ugyanekkora mértékben bővíthették a létszámot. Üzleti tervükben nullszaldós idei évet terveztek.

Szék félmillióért, papírkosár százezerért

Sokat kell áldozniuk a kereskedőknek az egységes és előírt megjelenésre, ha teljesíteni akarják az autógyártók feltételeit, az előírt dekorációkat és bútorokat. A prémiummárkák szalonjaiban az előírt darabok némelyike - például egy recepciós szék - félmillió forintnál többe kerül, egy látványos papírkosár ára is százezer forint körül mozoghat. És ezek sem bizonyulnak örök daraboknak: arculatváltáskor a logókkal és névjegyekkel együtt meg kell újítani a szalonok külső-belső megjelenését.

Nem lett sikeres üzleti modell az autópláza

Kemények voltak az autógyártók, évtizedeken át tiltották, hogy modelljeik mellett más márkákat is forgalmazzanak a szalonokban. Az Európai Unió egységes értékesítési törvénye ennek véget vetett: 2003 októberétől már nemcsak közös tulajdonban lehetnek a vetélytárs márkák kereskedései, de akár egy szalonban is parkolhatnak.

A szabályozás annyit ír elő, hogy a csarnokon belül el kell választani az eltérő márkák modelljeit, és a személyzet sem lehet azonos, mert így legalább a dekorációban és a kereskedők egyenruháiban megőrizhető a márkák arculata. Ezt követően Európa-szerte felszökött a plázaépítő láz, sokan elhitték, hogy a több márkát egy helyen forgalmazó autóáruházaké a jövő.

Azonban tévedtek. A konzervatív vásárlási szokásnak tudható be, hogy ebben a műfajban az internetes vásárlás sem hódít: a szakmai oldalakat inkább csak tájékozódásra és ajánlatkérésre használják a vevők, akik aztán a hagyományos, lakóhelyükhöz közeli szalonban veszik át a kiválasztott modellt. Ennek köszönhetően már a pénzügyi válság előtt bedőltek az autóplázák.