A szeptember 24-25-ére kitűzött pittsburghi G20-csúcsértekezlet előtt a brit fővárosban találkoztak a világ legfejlettebb gazdaságainak pénzügyi vezetői. A kétnapos megbeszélés témái közül leginkább a globális hitelválság kiváltó okai közé tartozó bankári prémiumok megnyirbálására tett javaslatok ragadták meg a tudósítók fantáziáját. Pedig a pénzügyminiszterek és jegybankelnökök mélyebbre ható elemzésekkel is foglalkoztak.

Több felszólalás (köztük Jean-Claude Trichet-é, az Európai Központi Bank elnökéé) is kitért arra, hogy az élénkülés kedvező jelei ellenére "korai lenne a válság végéről beszélni". Mint erre az eszmecsere végeztével kiadott hétpontos kommüniké is utalt, "bár a pénzpiacok stabilizálódnak, és a világgazdaság helyzete javul, óvatosnak kell maradni a növekedési és munkaerő-piaci kilátásokat illetően". Gordon Brown brit kormányfő méltatta a közös erőfeszítéseket, melyek világszerte 7-11 millió munkahely megőrzéséhez vezettek.

A pénzügyi vezetők különösen tartanak a recesszió hatásától az alacsony bevételekkel rendelkező országokra. A G20 egészen addig folytatja az árstabilitással és a hosszú távú pénzügyi fenntarthatósággal összhangban álló gazdaságélénkítő politikát, amíg a nemzetközi gazdaság beindulása nem tűnik biztosítottnak.

A G20-csoport egyetértett abban, hogy szükség van a rendkívüli fiskális, monetáris, illetve a bankszektornak nyújtott támogatások visszavonásának és hitelt érdemlő áttekintésére, azaz egy "exit" stratégiára, ennek végrehajtása azonban még nagyon korai. Egyelőre folytatódik az 5 billió dollár értékű gazdaságserkentő program.

Ami a banki bónuszokat illeti, a G20-csoport tulajdonképpen elhalasztotta a döntést, és az április eleji londoni tanácskozáson életre hívott Pénzügyi Stabilitási Tanácsra bízta, hogy a pittsburghi csúcsértekezlet előtt dolgozzon ki részletes javaslatokat. A főbb irányelvekben egyetértés született, bár továbbra sincs lezárva a prémiumok felső határa rögzítésének ügye. A kevésbé ellentmondásos intézkedések közé tartozik, hogy a kifizetéseket több évre osztanák el, a szerződések kitérnének az indokolatlannak bizonyuló bónuszok visszaigénylésének lehetőségére, a transzparencia jegyében pedig a legjobban fizetett bankárok jövedelmét nyilvánosságra hoznák az éves jelentésben. Ezeken túl normákat dolgoznának ki a fix és változó jövedelmek, illetve garantált prémiumok közötti viszony szabályozására, és általában megpróbálnák biztosítani, hogy a bankári kifizetések álljanak arányban a hosszú távú értékképzéssel és a pénzügyi stabilitással.