Két éve tart, mégsem hozott megnyugtató eredményt egyetlen résztvevő számára sem a Rynart-csoport felszámolása. A holland tulajdonú cég két magyar leányvállalata - a Rynart Transport Hungary Kft. és az RTH Vagyonkezelő Kft. - ellen 45 milliárd forintnyi követelést nyújtottak be. Ebből a bíróság által kijelölt felszámolók 25 milliárd forint követelés jogszerűségét ismerték el. A tartozásokból azonban ezzel együtt is csak egymilliárd forintot sikerült kifizetniük.

A felszámolása előtt hazánk második legnagyobb közúti fuvarozó és logisztikai cégeként számon tartott Rynart papíron még mindig 24 milliárd forinttal tartozik hitelezőinek - köztük elsősorban a hatszáz teherautóból álló kamionflottáját finanszírozó holland Rabobank BV-nek. Azt azonban értesülésünk szerint a logisztikai cég felszámolását végző Mátraholding Zrt.-nél sem tudják, hogy a vállalatbirodalom magyar, holland, román és török cégeihez egyformán beadott követelésekből valójában mennyi térült meg.

Elvben lehetséges, hogy a hazánkban nyilvántartott vagyontárgyakból befolyt egymilliárd forinton felül a külföldi felszámolók további összegeket tudtak kifizetni a hitelezőknek. A szakértők azonban nem hisznek abban, hogy az egymástól függetlenül, összehangolatlanul folyó felszámolások révén bárhol is nagyobb vagyont lehetett volna a Rynart tartozásainak rendezésébe bevonni.

Ezzel párhuzamosan azt sem lehet biztosan tudni, hogy valójában a tartozások mekkora hányada keletkezett a Rynart magyar cégeinél. A csoport vállalkozásainak kozmetikázott, a számviteli fegyelmet rendszeresen megsértő könyveléséből ugyanis csak annyi derült ki, hogy a cégbirodalmon belüli pénzmozgások szálai gyakran az országhatárokon túlra nyúlnak. A pénzátutalásokban a holland, román, és török Rynart-vállalkozások is érintettek.

A jóhiszemű magyarázatok szerint a Rynart összeomlásában az agresszív, egyúttal felelőtlen terjeszkedésre törekvő üzletpolitika jutott a legnagyobb szerephez. A cég könyveinek áttanulmányozása után a szakértők legalábbis úgy látják: a magyar Rynart-vállalkozások a piacszerzésért akár áron alul is készek voltak munkát vállalni. Eközben költségeik rendkívül magasak voltak - a legtöbbet a hatalmas járműflotta- lízing, illetve a biatorbágyi telephely és az irodák bérleti díjai vittek el.

Ezzel együtt valószínű, hogy a Rynart 24 milliárd forintnyi tartozásának csak egy része írható a felelőtlen gazdálkodás vagy éppen a kedvezőtlen piaci helyzet számlájára. Nincs válasz arra: az esetleges viszszaélések, a könyvelési trükkökkel fedezett tőkekivonás révén mekkora összeg hagyta el a magyar cég kaszszáját. Azt viszont számos jel mutatja, hogy a társaság alkalmanként jogilag vitatható eszközök alkalmazásával próbált úrrá lenni nehézségein.

A magyar felszámoló legalábbis tavaly azért tett büntetőfeljelentést, mert vizsgálatai során kiderült, hogy a Rynart teherautóit egyszerre több pénzintézettel is finanszíroztatta. Az első lépésben megvásárlásukkor holland bankokkal kötöttek lízingszerződéseket. A később hazánkba kerülő, magyar rendszámmal ellátott kamionokat - vontatókat, pótkocsikat - felértékelték, majd saját eszközként tüntették fel könyvelésükben. Ezt követően a járművekre - tényleges értéküknél magasabb áron - újabb lízingszerződéseket kötöttek. Azt viszont egyelőre nem lehet tudni, hogy a legális kereteken túllépő pénzügyi trükksorozat felgöngyölítésében a hatóságok jutottak-e valamire.

Akárhogy is, a Rynart magyar cégei a holland Rabobank mellett a magyar államnak is adósai maradtak. A felszámoló nem tudta visszafizetni az elbocsátott 1600 dolgozó bérének kifizetésére a bérgarancia-alapból lehívott 440 millió forintot. Emellett nem talált fedezetet az ehhez kapcsolódó, munkáltatót terhelő járulékok megfizetésére sem.

Bár a Rynart felszámolása még nem zárult le, a hiányzó pénz előteremtésére sincs sok remény. A társaság vagyonának értékesítése ugyanis eddig is keveset hozott - éppen anynyit, amiből az adósságok egymilliárd forintos mérséklésére futotta.

A társaság hazánkban nyilvántartásba vett hozzávetőleg ötszáz tehergépkocsijának egy részét a lízingcégek vitték el. A raktárak berendezései, így az automatikus árumozgatásra berendezett, számítógép-vezérlésű targoncákkal kiszolgált polcrendszerek pedig önmagukban nem értékesíthetők. Beépítési helyükön, a Rynart biatorbágyi telephelyén viszont a jelenlegi bérlők nem vásárolják meg a modern, ám drága berendezéseket.

A remények szerint talán pontot tehet a Rynart történetére egy a hírek szerint Hollandiában folyó nyomozás. Ennek eredményeiről azonban éppen úgy keveset tudni, mint a magyar felszámoló feljelentésének sorsáról. A több mint ezer hitelező és a felszámoló csak a feltehetőleg évekig tartó, sok bevétellel senkit sem kecsegtető perek lezárása után teheti ad acta a Rynart-ügyet.