Valahogy így festett a mindössze kétéves bt., amikor 1999-ben a német tőzsdén szárnyaló, az elektronikus banki szolgáltatások területén piacvezető Brokat AG első számú oktatója eljött hozzájuk Miskolcra. Gyorsan irodát béreltek az egyetemen, duplájára - azaz nyolcra - duzzasztották a gépparkot, hiszen komoly és megbízható partnernek akartak látszani. Sikerült. Nem sokkal később már az International Trade Center legfelső emeletén volt az irodájuk. Tévedés ne essék, ez nem egy manhattani felhőkarcoló. Az egykori BAZ megyei pártbizottság miskolci toronyházát hívták ITC-nek, bérleményük pedig hajdan a megyei első titkár, Grósz Károly tárgyalójaként szolgált. Itt fogadták első banki ügyfeleiket egy faragott Lenin-szobor és egy vörös csillagos óra társaságában. "A külföldi menedzsereket némiképp elbizonytalanította ez a miliő. Mi meg jókat szórakoztunk rajtuk" - idézi fel vállalkozásuk kezdeteit Vinnai Balázs.

Négy egykori gimnáziumi osztálytárs alapította a céget 1997-ben, közülük hárman most is együtt dolgoznak. Ma is az akkor még joghallgató Vinnai Balázs felel az ügyfelekért és az értékesítésért, az informatikát tanult Nyíri József irányítja a technológiai és az innovációs részt, a már gimista korában Németországba költöző Pecsenye Roland pedig vállalatgazdászként a főstratéga. 1999-ben tízmilliós árbevételük volt, az idén ötmilliárdot tervez az immár kétszáz fős IND. "Ez az árbevétel abszolút értékben nem hangzik soknak, de mind saját fejlesztésű termékünk önálló értékesítéséből származik. Ügyfeleink száma sem nagy, mindössze harminc van belőlük: Közép- és Kelet-Európa, valamint a Közel-Kelet legnagyobb bankjai mind a partnerünk, vagy az lesz... Így már európai, sőt világszinten is láthatók vagyunk az online banki alkalmazások piacán" - mondja optimizmussal a 32 éves ügyvezető, aki alig egy hónapja házasember. Hangja ennyi siker sorolása közben is csendes.

Édesapja kifejezetten ellenezte a cégalapítást. A miskolci, de országosan ismert hardverkereskedő cég, a Szinvanet Kft. tulajdonos-ügyvezetője ugyanis attól tartott, hogy a fia nem fejezi be az egyetemet, és nem lesz belőle más, csak egy ügyesen lavírozó helyi vállalkozó. Ráadásul hagyományos karriert képzelt a fiának, aki hoszszú évek alatt végigjárja majd a vállalati szamárlétrát, amíg feljut a csúcsra. Amikor az első komoly banki megbízásukra készültek, a papa még mindig szkeptikus volt. Egyszerűen nem hitte el, hogy akad komoly bank, amely bármivel is megbízhat egy egyetemistákból álló pár éves céget. 2001-ben aztán nemcsak annak örülhetett Vinnai János, hogy az IND-sek fejlesztésének köszönhetően a CIB nyerte el a legígéretesebb internetbank címet, hanem annak is, hogy a "gyerek" átvette jogi diplomáját a Miskolci Egyetemen. Néhány éve, ha idejük engedi, apa és fia együtt borászkodik Hegyalján.

Az apának persze sok mindenben igaza volt, például abban, hogy bizonyos vezetői tapasztalatok nélkül hosszú távon egyszerűen nem lehet eredményesen dolgozni. Így aztán, amióta a cég már nemcsak egy vállalkozás, hanem magyar viszonylatban a nagyobbak közé sorolható vállalat, a héttagúra bővült menedzsmentben a három alapítón kívül csupa olyan szakember tevékenykedik, aki évtizedeket dolgozott nagy multik, rangos könyvvizsgáló cégek vagy nemzetközi pénzintézetek vezető pozícióiban.

Már kezdetben sem elégedtek meg azzal, hogy Roland barátjuk szervezi a munkát Németországból, amivel pár ezer eurót kereshetnek. A pénz persze jól jött, de ha éppen nem dolgoztak, tanultak vagy buliztak, mint egy normális huszonéves - akkor üzleti terveket készítettek. "Ma már kicsit viccesnek tűnik, milyen komolyan vettük magunkat, de tele voltunk ötletekkel. Tárgyaltunk az egyik legnagyobb német energiaszolgáltató, az RWE csúcsvezetésével is, a TDK-nak azt javasoltuk, gyártsanak mini CD-ket. És pillanatnyi kétségünk sem volt afelől, hogy simán fel tudnánk építeni akár egy gyárat is..."

Az internetboom idején pezsgett a
piac, senki nem tudta pontosan, miből lehet nagy pénzt csinálni, merre fejlődik az üzletág. Nem tudhatták a nagyok, nem a "jövővel" tárgyalnak-e éppen. Így kerültek kapcsolatba a német Brokattal is, amely akkor még pár száz fős cég volt csupán, de elképesztő ütemben fejlődött, és Vinnaiék 1999-től együtt szárnyaltak velük. A miskolciak hamarosan már önállóan is értékesítették egyik saját terméküket (ez volt a CIB-es ügylet). Válaszul az akkor már kétezer fős Brokat némi tanakodás után úgy döntött: felvásárolja őket, amit a fiúk elegánsan elhárítottak. A történet hamar komoly fordulatot vett: a kishal ette meg a pillanatok alatt csődbe jutott nagyhalat.

"Megrendeléseink felét a Borkattól kaptuk, így 2001-ben majdnem velük buktunk. Növekedésünknek abban a szakaszában egyszerűen az volt a logikus, hogy felvásároljuk őket. Biztosak voltuk abban, hogy jobbá tudjuk tenni a terméküket, ráadásul hatalmas ügyfélkörhöz is hozzájutottunk. És nem elégedtünk meg a meglévő termék továbbfejlesztésével. Sajátot akartunk kifejleszteni. Létre is hoztunk egy ötvenfős teamet. Ha megnézzük ugyanis a világ nagy IT-cégeit, azt látjuk, hogy mindnek saját terméke van. Megértettük, hogy ez az igazi érték, és hát a mi ambícióink sem kisebbek, mint a Microsofté, a Google-é vagy az Apple-é..."

S hogy mi volt számukra a Brokat-ügy tanulsága? "Helyes volt, hogy tartottuk magunkat bizonyos közgazdasági alapelvekhez, holott a trend mást diktált volna. A 90-es évek végén, az internetboom idején az árbevétel számított, nem a profit. Pedig a biztos működés alapja a profit, ez az eredményesség mutatója, és abból lehet fejleszteni, ami a növekedés alapja. Szóval figyeltük a piacot, és nem értettük: hogy az atyaúristenben lehetnek vezető tőzsdei cégek folyton veszteségesek. Mindenki a jövőben bízott, hogy majd jön a nagy kiegyenlítés... A mostani világválság is hasonló logika szerint ütött be: a teljesítmény mögött nem volt valódi fedezet."

"Mert ez egy miskolci cég" - vágja rá Vinnai Balázs, amikor azt firtatom, miért nem települtek már régen a fővárosba. Aztán tovább sorolja az érveket: az alapító-tulajdonosok miskolciak, akik a mai napig itt élnek és dolgoznak, itt van a fejlesztési központjuk (de van Budapesten, Bécsben, Londonban és Stuttgartban is irodájuk). És Miskolc egyetemi város. Az informatikushallgatók számára ösztöndíjat alapítottak: egy harmadéves már kaphat kisebb munkákat, ötödévesen pedig teljes értékű munkaerőként léphet be a céghez. Vinnai Balázs úgy véli, az ország torz gazdasági szerkezetét csak tovább torzítja, ha minden egy központban, Budapesten összpontosul. Az egyetemi városoknak - Miskolcnak, Debrecennek, Szegednek - van némi esélyük a kitörésre, ha képesek a sok ezrével kibocsátott hallgatóik legjobbjai közül legalább néhányat helyben tartani. Azzal tehát, hogy ők itt maradtak Miskolcon, szeretnék megmutatni a kitörés lehetőségét másoknak is.

Amikor azt kérdezem, hogy a városvezetés kíváncsi-e arra a tapasztalatra, amelyet világlátott, sikeres fiatal üzletemberekként felhalmoztak, mosolyogva mondja: ők is megkapják az önkormányzat kérdőíveit, amelyet gondosan kitöltve vissza is küldenek, de nem gondolja, hogy véleményük befolyással lenne a város gazdaságpolitikájára...

Vinnai Balázs állítja: már a kezdet kezdetén száz százalékig biztosak voltak abban, hogy a cégesdiből valami komoly fog kisülni, amelyben nyilván pénz is lesz. Csak meg kell dolgozni érte. "Ma is ugyanaz a versenyszellem fűt bennünket, mint annak idején, amikor játékból üzleti terveket gyártottunk." Mivel a világot az újítás, az innováció viszi előre, az a legnagyobb kihívás számukra, ha kitapinthatják, mi a jövő, amiről aztán másokat is meg tudnak győzni. Az igazi vagyon amúgy sem a bankszámlán van, hanem annak a cégnek az értékében, amit egy évtized alatt felépítettek. Abban pedig, hogy Vinnai Balázs "nem szállt el", szintén szerepe van szülővárosának. "Más egy manhattani felhőkarcolóban vagy egy budai villában élve azt gondolni az embernek magáról: hiszen én normális vagyok. Miskolcon közelebb élünk a valósághoz."