Jó néhány kereskedő és viszonteladó törte le az idén egyes gyümölcsfajták árait. A szakmában megszokott, hogy a kínálat bővülésekor az árak lassan, naponta legfeljebb 10-15 forinttal csökkennek. Most viszont másként történt: például a friss étkezési szilva szezonjának kellős közepén több kereskedelmi vállalkozás egyetlen éjszaka felezte meg az árat. A FruitVeb Magyar Zöldség, Gyümölcs Szakmaközi Szervezet becslése szerint a történtek miatt a termés legalább harmada a fákon, később alatta maradt.

- Beszűkült a nyári gyümölcsök értékesítési piaca, a hazai tartósítóipar alig vagy egyáltalán nem vásárol árut - írta le a helyzetet lapunknak Lux Róbert, a FruitVeb alelnöke. A nagyobb gyümölcsléüzemek többsége inkább importálja a sűrítményt, a velőt. Ezt ugyanis félkész termékként, hordóban az üzembe szállítva annyiért kaphatja meg, mint amenynyit a magyar termelő a feldolgozásra szánt gyümölcséért szeretne kapni.

A szakértő szerint az uniós szabályozás is besegít ebbe. Egy jelentéktelennek tűnő módosítás tönkretette a magyar gyümölcsfeldolgozás legnagyobb tételét jelentő almasűrítést 2008-ban. Akkor engedélyezték újra, hogy - az európai ízlésnek megfelelve - mesterségesen savanyíthassák a sűrítményt. Ez kapóra jött a piac legnagyobb szereplőjének, Kínának, ahol csak édes almát termelnek. A termést a szabály módosításáig olyan savanykás sűrítménnyel keverhették csak, mint ami például a magyar termékből készült. A mesterséges savanyítás azonban olcsóbb, mint a magyar alma.

A feszültség tehát kódolva van a piacon. Emlékezetes, hogy a szabolcsi almatermelők tavaly ősszel az utakra vonultak a kilónkénti kilenc eurócentes ár érdekében. Lux Róbert információi szerint Olaszországban most csak négy centet fizetnek a léalmáért. Ott a termelők nem tiltakoznak, igaz, Olaszországban a tartósítóipar vevő az olasz gazdák gyümölcseire: a termés 60-80 százaléka frissen kerül a piacra, 15-30 százaléka az ipari feldolgozóknak jut (ahol lekvár, zselé vagy velő készül belőle), a maradékból pedig párlat lesz.

Magyarországon sok gyümölcstermelőnek három helyett csak két lehetősége maradt: vagy friss gyümölcsöt forgalmaz, vagy pálinka lesz a termésből. Vigasz - még ha sovány is -, hogy itthon egyre népszerűbbek a jó minőségű pálinkák (sőt, a jó minőségű alapanyagért nemcsak a hazai főzdék versenyeznek, hanem Ausztriába is tekintélyes mennyiséget szállítanak). Nagy András, a Magyar Szeszipari Szövetség igazgatója úgy látja, hogy 2002 óta növekszik a gyümölcsből készült pálinka fogyasztása. Akkoriban kötötte az Európai Unió a magyar ital nevét nagyjából Magyarország mai területéhez és a hagyományos főzési technológiához. Mivel az alapanyag minősége nagyon fontos, általában a kereskedelmi főzdék és a nagyobb szeszipari vállalkozások első emberei tartják kézben a gyümölcsbeszerzést. Többnyire régi kapcsolatot ápolnak a beszállítókkal. Szükség lenne azonban az ágazatok szervezetei közötti együttműködésre is, főként az árak kialakítása miatt. Nagy András említett olyan eseteket, amikor a szeszfőzdék megállapodtak a termelőkkel a mennyiségben és az árban, ám a termelő, amint jobb ajánlatot kapott egy kereskedőtől, gondolkodás nélkül eladta a már odaígért termést. Pedig elképzelhető, hogy ilyenkor a főzde is megadná a magasabb árat. Ez történt idén, amikor a málnapálinka igen kapós alapanyagáért kellett versenyezni.

A gyümölcstermelők másként látják a piacot: szerintük a szeszipar, illetve a lepárló cégek - ha a minőségre különösen ügyelve nem maguk keresik a pálinkának valót - nagyon nyomott árat fizetnek a gyümölcsért. Simon Attila csányi gyümölcskertész azt mondja, a pálinkafőzetés csak mint végső menedék kerülhet szóba. Számításai szerint ha szabályosan, a különböző adókat megfizetve készít valaki saját fogyasztásra pálinkát, legfeljebb néhány tucatnyi fa termését tudja felhasználni. Békési Zoltán, a Békési Pálinka Zrt. tulajdonosa és vezetője le is vezette a költségeket: egy család literenként mintegy 2500 forintért főzethet évente legfeljebb 86 liter, 50 alkoholfokos pálinkát. Ennél többet is lehet főzetni, de akkor az állandó főzési költség mellett már a teljes, literenként 2510 forintos jövedéki adót kell megfizetni. Éppen ezért vélekednek úgy többen is, hogy változtatni kellene a szabályozáson.

Azért vannak arra utaló jelek, hogy a feldolgozóipar újra felfedezi magának a magyar gyümölcsöt: szaporodnak a gyümölcslé-előállító kisvállalkozások. A váli Bodzatermelők Értékesítő Szövetkezete (Botész) tavaly 30 millió forintért vásárolt egy lényerő berendezést sárszentágotai üzemébe, ahol akár néhány tonnás tételekben is készítenek és töltenek ötliteres kartondobozokba leveket. Miközben a jó, de ipari minőségű gyümölcsöt kilónként tíz forintért tudnák eladni, a pálinkafőzők pedig - jobb esetben - 30 forintért vinnék el az árut, a saját készítésű és forgalmazású gyümölcslevük visszaszámolva kilónként 60 forintos árat hozhat.

A GfK Hungária Piackutató legutóbbi, a 2007-es fogyasztási szokásokat tükröző felmérése szerint a magyarországi háztartások közel fele vásárol égetett szeszes italt otthoni fogyasztásra. A háztartások átlagosan hathetente vásárolnak ilyen italt. A megvásárolt égetett szeszes italok 1,9 százaléka a valódi pálinka.

Eredetvédett pálinkák

Békési szilvapálinka: a Körösök völgyében termett vörös szilvából, évszázados hagyományú kisüsti rendszerű pálinkafőzéssel készül.

Göcseji körtepálinka: sajátossága, hogy biztosítja az utóérést a gyümölcsnek, míg a többi pálinka esetében a friss gyümölcsöt azonnal feldolgozzák.

Gönczi barackpálinka: a magyar kajszi és a termőtáj miatti aromák különböztetik meg más régiók barackpálin-káitól.

Kecskeméti barackpálinka: a Kecskeméten és környékén termesztett kajszibarackból készül.

Szabolcsi almapálinka: a hagyományos réz kisüstön történő lepárlás friss gyümölcsízű almapálinkát eredményez.

Szatmári szilvapálinka: a szatmár-beregi táj híressége.

Újfehértói meggypálinka: előállításához kizárólag az újfehértói fürtös és a debreceni bőtermő fajták használhatók.