Steinbrücknek ugyan a "feketelistáról" a német külügyi és gazdasági tárcával is egyeztetnie kell, a politikusnak azonban összességében sikerült ismét tekernie egyet a nemzetközi adóparadicsomokra és az azokban menedéket keresőkre nehezedő présen. A várhatóan 2010-től életbe lépő, új kormányrendelet ugyanis még fokozottabb nyomás alá helyezi s egyben részletes számadásra kötelezi azon német polgárokat és cégeket, akik és amelyek az adóparadicsomoknak minősített államokkal tartanak fent üzleti kapcsolatokat, illetve azokban bankszámlákkal, befektetésekkel bírnak.

A pénzügyminiszter nem kívánta megnevezni a "feketelistára esélyes" országokat, s ez kétségkívül komoly visszalépés tőle. Az arroganciájáról ismert politikus korábban - minden diplomáciai szabályt felrúgva - keresetlen stílusban ment neki Svájcnak, Ausztriának, Liechtensteinnek és Luxemburgnak. Most inkább arról beszélt, hogy az áprilisi londoni G20-as pénzügyi csúcs óta mintegy negyven ország és terület csatlakozott az OECD keretében kidolgozott, s a nemzetközi adatszolgáltatásra vonatkozó magatartási kódexhez.

A német pénzügyi tárca kétoldalú alapon is keresi a kapcsolatot az eddig adóparadicsomként emlegetett területekkel. Svájccal kettős adóztatási egyezményről tárgyalnak, Bern emellett kész tovább lazítani a banktitkon és adóügyekben eleget tenni a nemzetközi jogsegély-kérelmeknek. Steinbrück azt hangoztatta: szó sincs arról, hogy bűncselekménynek minősítenék a külföldi befektetéseket, a cél az, hogy ezeket ne lehessen különböző trükkökkel kibújtatni az adófizetési kötelezettségek alól.

Berlin sorra gyűjti be az adatszolgáltatási megállapodásokat az adózási értelemben is egzotikus helyszínekkel. Ilyen a brit fennhatóság alá tartozó Bermuda, Guernsey vagy a Man-szigetek, s előrehaladott tárgyalások folynak Gibraltárral, a Kajmán-szigetekkel, a Holland-Antillákkal és a Bahama-szigetekkel.