Ma már bátran "kiikszelhetik" magukból oktatójukkal szembeni elégedetlenségüket a hallgatók, hiszen a szemeszterek végén anonim módon értékelhetik tanáraik munkáját, az órák hangulatát, a tananyag "csomagolását". Az, hogy véleményt mondhatnak a kapott "szolgáltatásról", a felsőoktatási törvény szerint az alapvető hallgatói jogok közé tartozik. A véleményezés rendszerének kialakítására, értékelésére és nyilvánosságra hozatalára ugyanakkor nincsenek központi előírások, sem egységes szempontrendszerek.

Az Állami Számvevőszék jelentése szerint az egyetemek és főiskolák csaknem nyolcvan százalékában kialakították az oktatói munka hallgatói véleményezésének rendszerét, a megkérdezett hallgatói önkormányzatok több mint hatvan százaléka szerint azonban ez nem növeli az oktatói tevékenység színvonalát. A hallgatók nem is igen látják értelmét az egésznek.

- Volt egy tanár, akivel nagyon nem jöttünk ki - meséli Dani, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának kommunikáció szakán tanul. - Le is húztuk az értékelésen, de nem történt semmi. El is ment a kedvünk az egésztől - teszi hozzá. - Pár éve még laptopot sorsoltak ki a kitöltők között, az nem volt rossz. Mostanában már csak azért töltjük ki a kérdőívet, mert előnyt jelent a tantárgyakra jelentkezéskor. Nagy a tolakodás mindig, de aki értékeli a tanárokat, az hamarabb jelentkezhet. Más haszna nincs - summázza Dani. (Kérdés, így mennyire komolyak a válaszok.)

Az ELTE-n sem veszik túl sokan a fáradságot az értékelésre. Pedig itt is próbálja népszerűsíteni a hallgatói önkormányzat az oktatói értékelést. Honlapjukon, plakátokon, üzenőfalon és fórumokon is népszerűsítik, sőt az egységes tanulmányi rendszeren keresztül is küldenek az értékelésre felhívó üzeneteket.

Zsófi, az egyetem pszichológia szakos hallgatója az első kezébe került értékelőlapot még módszeresen, felelősséggel töltögette. - Tetszett, hogy kíváncsiak a véleményemre. De aztán rájöttem, hogy nem több az egész, mint jó hosszú időtöltés, mivel nem változik tőle semmi. Már nem szórakoztat ez a feladat egyáltalán - mondja.

Az őszi félévben az ELTE-n a diákok 35,68 százaléka töltötte ki az értékelőlapokat. A legaktívabbak a pedagógia és pszichológia kar hallgatói voltak (42 százalék), legkevésbé pedig a jogászokat érdekelte az oktatók értékelése (30 százalék). Pedig az itt leírtak alapján kaphatják az arra érdemesek az Év oktatója díjat. Hiller István oktatási miniszter 1999-ben például azért nyerte el a címet az ELTE-n (középkori és kora újkori magyar történeti tanszék), mert nagyon jó előadó.

Török Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára az élmezőnyben szokott végezni az értékeléseken. - Nekünk nagy segítség a hallgatók véleménye, jól látják a hibáimat és az erősségeimet - mondja a politológus. - Ha valamit sokan kritizálnak, szűkös korlátaimon belül próbálok változtatni rajta. Amikor például elkezdtem tanítani, a felkészültségemet általában díjazták a tanítványaim, de nem tartottak elég kedvesnek, barátságosnak. Mostanra talán lazább lettem - vélekedik.

Török Gábor szerint a hallgatói értékelések a felkészültséget, a humort, a stílust, a közvetlenséget, a kedvességet és az engedékenységet egyaránt díjazzák. Ezért lehet az, hogy egy kellemes, de kevésbé felkészült tanár időnként megelőzi a felkészült, de szigorú kollégát.

Kiss Paszkál szociálpszichológus, az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karának tanára más szempontokat is említ. - Érdekes megfigyelni a lehetséges válaszadói torzításokat: a hallgatókban kialakulnak bizonyos sztereotip nézetek egy-egy tantárggyal kapcsolatban. Néhány tantárgyról például már eleve eldöntik, hogy az jó nem lehet. Akkor pedig az oktató tehet bármit, nem fog tetszeni a hallgatóknak - mutat rá az oktató.

Kiss Paszkál mégis fontosnak tartja, hogy legyen ilyen típusú visszajelzés, de ez szerinte nem helyettesítheti a személyes beszélgetéseket. - Az őszi félévi nagy létszámú előadásunkról sajnos nem érkezett visszajelzés, pedig ott igazán hasznos lett volna, de a gyakorlati kurzusokon sem minden esetben kapunk értékelést - tette hozzá.

Kiss Paszkál azt mondja: fontos, hogy ne csak a diákok visszajelzése legyen az oktatói munka egyetlen fokmérője, a tananyag tartalmi fejlesztését, az új oktatási módszerek bevezetését, a tehetséggondozást és felzárkóztatást is pontosabban nyomon kellene követni.

Mindkét oktató úgy véli: rendjén van, hogy ha egy tanár nem szerepel fényesen a diákok szemében, akkor legfeljebb el kell gondolkodnia, min változtasson, de nem vonják felelősségre. Az ugyanis, hogy egy tanár valójában mitől népszerű, nem mindig függ össze a jó teljesítménnyel. A népszerűség összetett dolog. Kell hozzá egy hitelesen előadott, érdekes téma, de a hallgatók szempontjából nem mellékes a könnyen megszerezhető jó jegy sem.

A még évekkel az iskola után is emlegetett tanárok viszont sokszor a legszigorúbb vagy a jó humorú oktatók közül kerülnek ki, és azokra emlékeznek még szívesen a diákok, akik emberként is megragadják a figyelmüket. Ezek az oktatók pedig nem feltétlenül azok, akik elnyerték az Év oktatója címet.

Osztályozni lehet a szigort is

Az értékelő kérdőívet az ELTE-n az oktatásszervezési és hallgatói ügyek bizottsága dolgozta ki: ezen különböző szempontok alapján egy ötös skálán kell "osztályozni" az oktatókat. Például azt: mennyire logikusan magyarázott a tanár, mennyire szigorúan követelte vissza a tananyagot? Az egyetemi szabályzatok értelmében egy kurzus véleményezései csak akkor értékelhetők, ha a tárgyat felvett hallgatók legalább 25 százaléka és minimum 5 hallgató kitöltötte a kérdőíveket. Ebben az esetben készül el a kurzushoz tartozó jegyzőkönyv. A jegyzőkönyvet az egységes tanulmányi rendszeren keresztül az érintett oktató, a kurzust meghirdető szervezeti egység vezetője és minden olyan szak felelőse olvashatja, amely szak tantervében az adott kurzus szerepel. A jegyzőkönyvekhez az érintett oktató és a szervezeti egység vezetője véleményt fűzhet elektronikus bejegyzés formájában. Ezek a vélemények a jegyzőkönyv részét képezik. A kurzusaihoz tartozó jegyzőkönyveket az oktató a hallgatók számára is nyilvánossá teheti.