Ciprusi-magyar offshore frigy
Magyarországon 2100 működő vállalkozás mögött áll olyan cég, amely székhelye alapján offshore jellegűnek tekinthető - derül ki a céginformációval foglalkozó Opten Kft. adataiból. Közülük messze a legtöbb, közel 700 magyar társaság ciprusi tulajdonban áll. A második helyezett Liechtenstein, amely Ciprussal ellentétben nem tagja az Európai Uniónak. Utána kétszázötvennel következik a Nagy-Britannián belül különleges státust élvező Brit Virgin-szigetek, majd az Olaszország szívében található, de szintén unión kívüli San Marino. És hogy Európánál egy kissé távolabb is tekintsünk: a mesés Seychelle-szigetekről "irányított" magyar vállalkozások száma szintén meghaladja a százat.
Egy 2003-as pénzügyminisztériumi tájékoztató 46 olyan államot sorol fel, amelyeket alacsony adószintjük alapján közkeletűen offshore-nak nevezünk. Mindazonáltal eme országokon kívül is számos olyan akad, ahol akár csupán egyfajta adó vagy járulék megfizetésének elkerülése érdekében is előszeretettel jegyeznek be társaságokat. Mivel azonban az offshore elnevezéshez egyre inkább negatív jelentéstartalom párosul, az érintett országok nemigen alkalmazzák ezt magukra, és a rájuk vonatkozó magyar jogszabályok is csupán a körülírás eszközével élnek. A megjelölés éppenséggel a legnépszerűbb Ciprus esetében vált ki parázs vitákat, mivel a szigetország 2004 óta az unió teljes jogú tagja. Noha az unió feltételeinek megfelelően korábbi adópolitikáján változtatott, Ciprus az új szabályok mellett is a nemzetközi adóoptimalizáló hálózatok kedvelt színtere maradt.
Az évtizedek óta ismert eljárás szerint ezek a nagyhatalmak árnyékában meghúzódó, stabil belpolitikájú államok alacsony adókkal és a máshol nyilvános adatok titkos kezelésével vonzzák az üzletelni vágyókat. A tényleges befektetés egész máshol történik, de a háttérirányítók ott nem kívánnak minden adót befizetni, és kilétüket sem szívesen fednék fel. A nyereséget különböző pénzügyi technikákkal nem a tényleges tevékenység szerinti országban, hanem az offshore helyszínen mutatják ki. Ott pedig ezután a tényleges tevékenység szerinti államnál jóval alacsonyabb - nekik azonban tökéletesen megfelelő szintű - közterhet kell fizetni a nyereség után. Az offshore helyszínek az ilyen társaságok számára kifejezetten megtiltják, hogy országukban gazdasági tevékenységet folytassanak. A különböző helyszínek "szolgáltatásai" között apróbb-nagyobb különbségek is adódnak, így a - Magyarországon szintén szép számmal tevékenykedő - tanácsadó irodák igen széles választékból jelölhetik ki az érdeklődő ízléséhez legközelebb álló megoldást. Mindez ugyan legális - hisz a kárvallott államok nem szólhatnak bele a haszonhúzók belügyeibe -, de léte az Egyesült Államoktól Magyarországig számos helyen komoly berzenkedést vált ki. A kormányok a komoly nehézségek ellenére igyekeznek fogást találni az ilyen jellegű adóelkerülésen.
Csorbai Hajnalka, az Opten stratégiai igazgatója figyelemre méltónak tartja, hogy az érintett magyar társaságok harmada ingatlanforgalmazó cég. Ez messze meghaladja az összes magyar cégre vetített arányukat. Szakértők szerint ez arra utal, hogy ilyen módon jelentősen csökkenthető az ingatlaneladások után a magyar költségvetésbe befizetendő közteher mértéke. A tevékenység szerint kiemelkedik még a termelés, a nagykereskedelem, az általános tanácsadás, a kiskereskedelem, valamint az adótanácsadás.
Az offshore-szerű helyszínről irányított magyar cégek háromnegyede Budapesten tevékenykedik. Vagyoni helyzetük jóval a magyar átlag feletti. A jegyzett tőke 17 százalékuk - 350 társaság - esetében meghaladja a százmillió forintot, míg 30 százalékuknál a 10 milliót. Ez arra utal, hogy a szóban forgó technikával az átlagnál nagyobb vagyonokat kezelnek.
