Kártyahasználat külföldön: vásárolni olcsóbb
Köztudomású, de nem árt rögzíteni: a legtöbb kártya nemcsak készpénzfelvételt tesz lehetővé a bankjegykiadó automatákból, hanem vásárlás során is használható fizetésre akár üzletben, akár az interneten. Van azonban, akit meglepetésként érhet, hogy külföldön - eltekintve egyes bankok időszakos akcióitól - az ATM-ek használata drágább lehet, mint itthon. Általában azonban így is olcsóbb valutához jutni, mint a pénzváltóknál.
A kártyákat tehát érdemesebb közvetlenül fizetésre, számlák kiegyenlítésére használni. Jó tudni, hogy egyre több parkoló- és közlekedésijegy-automatánál is lehet már kártyával fizetni, s ez technikailag ugyanolyan vásárlásnak számít, mintha boltban fizetne az ember - azaz a legtöbb esetben díjmentes. Még akkor is, ha a tranzakció összege mindössze egy euró, például amikor Párizsban buszjegyet vásárol valaki. A kártyás vásárlás másik előnye, hogy nincs apró, amit elhagyunk, a zsebünkben felejtünk vagy épp nem használunk semmire. Egy felmérés szerint a Dél-Spanyolországból hazatérő britek egy kéthetes nyaralás végén 5-10 eurónak megfelelő centet halásznak elő táskáikból, s az apró többnyire valamilyen jótékonysági szervezet perselyében végzi.
A kártyahasználat további előnye, hogy az elszámolás középárfolyamon (egyes bankoknál deviza-középárfolyamon) történik, ami jóval kedvezőbb, mint ha a pénzváltónál vennénk meg az idegen valutát. Ha nem eurót vagy dollárt használó országban fizetünk, a konverzió kettős: előbb az adott pénznemről euróra vagy dollárra, majd arról forintra váltják a vásárlásokat, az elszámolás napján érvényes árfolyamon. Az esetek többségében azonban még így is jobban járunk, mint készpénzzel.
A kártyáknak technikai szempontból két típusa létezik: elektronikus és dombornyomott. Európában mindkettőt széles körben elfogadják, de bizonyos helyeken (ahol nincs online, azaz hálózatra kötött leolvasó terminál) csak a dombornyomott kártyákkal lehet fizetni.
Ennél fontosabb, amikor elszámolási szempontból különböztetjük meg a plasztikpénzt, és ebből kfolyólag nem is mindegy, melyik kártyát miként használjuk. A betéti (angolul debit) és a hitelkártyák (angolul credit) első látásra nem különböztethetők meg, tehát mindenkinek tudnia kell, az övé melyik csoportba tartozik. A folyószámlához betéti kártya kapcsolódik, míg egy banki hitelkerethez általában hitelkártya. Előbbiek esetében a saját pénzünket költjük, mindaddig, amíg van a számlán. A hitelkártyák esetében az ügyfél minden egyes kártyahasználatkor hitelt vesz fel a banktól, egy előre meghatározott hitelkeret erejéig. Ha a teljes felhasznált összeget az előre meghatározott fordulónapig visszafizetjük, kamatmentesen használtuk a bank pénzét. A vissza nem fizetett összegre azonban kamatot számít fel a bank, meglehetősen magas, 36-45 százalékos rátával. Hitelkártyával készpénzt felvenni még drágább, mint betéti kártyával, ráadásul a kamat azonnal ketyegni kezd. Fizetni viszont érdemes vele, mert egyes típusok esetében például a költések után visszatérítést kaphatunk, vagy törzsutaspontokat írnak jóvá.
A szállodai szolgáltatásokat igénybe vevő és autót bérlő utazóknak különösen hasznos a hitelkártya, ezek a szolgáltatók ugyanis rendre kisebb (autókölcsönzők nagyobb) összegű letétet kérnek a szolgáltatás megkezdésekor, s ennek fedezete a kártya. Ha egy autókölcsönző leköt 400 euró letétet a betéti kártyán, azzal minimum két hétig csökkenti az elkölthető pénzünket. Ha azonban hitelkártyát adunk az ügyintézőnek, csak az elérhető hitelkeretet csökkenti. Ráadásul az egész egy fillérbe sem kerül, mert ha nem okozunk kárt, az összeget hiánytalanul feloldják, tehát meg sem jelenik a számlakivonaton.
A kártyahasználat biztonsági szabályaira feltétlenül ügyelni kell, mert sokan utaznak a turisták könnyelműségére. A legfontosabb dolog, hogy az ember rendelje meg az SMS-értesítő szolgáltatást: így mindig tudja követni, hogy megfelelő összeget vontak-e le számlájáról. Ha nem ez történik, reklamáljon és vetessen fel jegyzőkönyvet. Az EU-n kívül sok helyen próbálják átverni az ügyfelet úgy, hogy kihasználják: az illető nem fejszámolózseni. Az is megeshet, hogy "véletlenül" tévednek egy tizedesjegyet. Az SMS- szolgáltatás azonban forintban is közli a tranzakció összegét vagy az egyenleget, amiből bárki rájöhet, ha valamilyen árut akár tízszeres értéken próbálnak rásózni.
Érdemes még utazás előtt biztos helyre felírni a nálunk lévő kártyák számát, a banki telefonszámokat pedig - amelyeken le lehet tiltani a kártyákat - eltárolni a mobiltelefonba is - utóbbiak megtalálhatók a plasztiklap hátoldalán. Ha ellopnák a kártyát, vagy elveszítenénk, ezen információk birtokában sokkal könnyebb letiltani a plasztikot. Ezzel nem szabad késlekedni, mert ha a letiltást követően valaki használja a kártyát, az abból származó károkat tizenötmillió forintig a bank viseli. Annak, aki nem tiltatta le a kártyát, a felhasznált összeg 45 ezer forintig a saját kára. Ha a tolvajok a PIN kódot is megszerzik, minden kár a kártya birtokosát terheli, ezért azt sose tartsuk felírva a kártya közelében.
Mivel a kártyamásolás bizonyos országokban népszerű visszaélés, érdemes szemmel tartani a kártyát a fizetés során: ne hagyjuk, hogy a személyzet elvigye egy hátsó helyiségbe. Ha azt mondják, ott az olvasó, ragaszkodni kell ahhoz, hogy mi is bemehessünk, s ha ezt nem teszik lehetővé, inkább ne fizessünk kártyával. Ha valaki több kártyát is használ, tartsa őket külön helyen - ha az egyik elvész, még mindig ott a másik.
Utasbiztosítások egyszerűen
Bármily felkészülten utazik az ember, betegség, poggyászsérülés, baleset vagy rablás bármikor érheti. Ezek többségére nyújt fedezetet az utazási biztosítás, amely sok esetben kapcsolódik a bankkártyákhoz. Betéti kártyák esetében többnyire napi 250-700 forintért, a megrendelést követően él a szolgáltatás, míg a hitelkártyák esetében a tarifa többnyire benne van az éves kártyadíjban. (A pontos részleteket mindig a kártyát kibocsátó bank kondíciós listája tartalmazza.) A tipikus kockázatokon túl a biztosítások fedezhetik az úti okmányok pótlásának költségét, esetleg a tolmács vagy ügyvéd munkadíját, ha valami okból szükség lenne rá.
Érdemes azonban tájékozódni a fedezeti értékhatárokról: bizonyos nagy értékű berendezésekre csak magasabb díjért vállalja a fedezetet a biztosító, tehát lehet, hogy azokra a kártyákhoz járó biztosítás már nem terjed ki, ahogy többnyire a sportolás közben szerzett sérü-
lésekre sem. Ilyen esetben nem
ússzuk meg a külön biztosítás megkötését.
Ma már az utasbiztosítások általánosan kínált szolgáltatásává vált az asszisztencia, azaz a telefonos segélyszolgálat. A bajba került ügyfélnek elsőként a biztosító által megadott - legtöbb esetben magyar nyelvű, éjjel-nappal elérhető - ügyfélszolgálatot kell felhívnia, ha képes rá. Ez azért fontos, mert ha elmarad az egyeztetés, a biztosítónak joga van a költségek egy részét az ügyfélre hárítani. Ez a telefonszám megtalálható a kártyához kapott biztosítási kártyán. Ha valaki megsérül és nincs eszméleténél, ez a kártya a mentők személyzetének is segít, hogy értesítsék a biztosítót a káreseményről.
