Jegybankelnöki karrierjének első monetáris tanácsülésén az akkor 8 százalékos alapkamat tartásáról döntöttek a tagok. Az indoklásban elsősorban a bérek alakulására hívták fel a figyelmet, jelezve, nem tiszta a kép, mert számos hatás (például az adóváltozások) torzítják a statisztikát. Egészen júniusig nem nyúltak a kamathoz, akkor viszont - némileg váratlanul - 25 bázispontos csökkentésről döntött a tanács. A házon belül készült bérelemzések alapján jutottak arra a következtetésre, hogy egy ekkora vágás még nem veszélyezteti az inflációs célkitűzést (a jegybank kettős szorításban végzi tevékenységét, miközben őrködnie kell az árstabilitás felett, a kamatszint helyes meghatározásával a gazdaságnak is impulzust kell adnia, illetve a fékre kell lépnie, ha úgy látja helyesnek). Ezt követően, júliusban azonban már nem nyúlt a kamathoz a tanács, a döntésről szóló közleményben pedig a többi között a bérfolyamatok bizonytalanságát emelték ki - miközben egy hónappal korábban, saját elemzésükre hagyatkozva még tisztának látták a helyzetet. Simor ekkor kapta az első kritikákat.

Aztán hosszú csend következett, egy szeptemberi újabb, mérsékelt csökkentésen kívül nem változtattak a kamaton. Azért ez sem volt nyugodt időszak: az exportőrök túl erősnek tartották a 240-250 forint között libikókázó kurzust. Aztán 2008 elején elkezdtek gyűlni a viharfelhők a globális tőkepiacok felett, ami tavaszszal három ütemben kamatemelésre ösztönözte a tanácsot. Legközelebb már csak az októberi forintkríziskor nyúltak a kamathoz, de akkor brutálisan, 300 bázispontot emeltek rajta, amit aztán két hónap alatt több lépcsőben visszavettek - a kritikusok ezt a periódust szokták még említeni, mint amikor a jegybank tevékenysége kapkodónak tűnt. Többen a decemberi kamatcsökkentéseket is elhamarkodottnak tartják, s erre vezetik vissza az árfolyam év eleji, 316 forintot elérő gyengülését.

A jegybankelnököt, illetve az MNB-t ugyan több ismert szakember is rendszeresen ostorozza a kamatdöntések miatt, a pénzpiaci elemzők azonban többnyire nem értékelik negatívan Simor eddigi munkásságát, bár egyesek szerint a döntések értelmezésében, azok elfogadtatásában aktívabbnak kellene lennie. Úgy ítélik meg: a jegybankelnöki tevékenységének menedzseri feladatait jól látja el. Általában úgy jellemzik, mint aki a piacot követi, nem pedig befolyásolja, ám - teszik hozzá - ez egy a magyarhoz hasonló kis, nyitott gazdaságban nem a gyengekezűség jele. Volt, aki szóba hozta, hogy Simor, illetve az MNB a döntései során nem a kellő súllyal vette figyelembe a lakosság, a vállalatok devizakitettségét - az olcsóbb devizahitel árfolyamkockázatára csak az elmúlt egy évben döbbentek rá az adósok. Azt is megjegyezték ugyanakkor, hogy a kamatszint mérséklése nem feltétlenül jön át egy az egyben a forintalapú hiteleken (azt más költségek, kockázatok is alakítják).

Az IMF-hitel birtokában a külső finanszírozás szűk egy évig még megoldott - teszik hozzá -, de a kamatot ennek ellenére csak óvatosan, a befektetői bizalom megtartásával lehet csökkenteni, ha elfogadható hozamon akarunk visszatérni a pénzpiacokra.

Kamatváltozások a Simor-érában

2007.

2008.

2009.

január -50 9,50

* Március utolsó napján volt a monetáris tanács ülése, a kamatváltozás másnaptól lépett hatályba, ** Rendkívüli ülés,
*** Szokásos, nem kamatmeghatározó ülésen született döntés.

Az MNB elnöke kedden a felelős hitelezés erősítéséről, a devizahitelezéssel kapcsolatos kockázatok mérsékléséről egyeztetett a legnagyobb kereskedelmi bankok vezetőivel - közölte a jegybank kedden az MTI-vel. A jegybank elnöke az általa kezdeményezett találkozón felhívta a magyar bankokat, hogy közösen dolgozzanak ki olyan szabályokat, amelyek eredményeként a forintalapú hitelek a jelenleginél versenyképesebbek lehetnek a devizában kibocsátott hitelekkel szemben. Simor András azt kérte a kereskedelmi bankoktól, hogy a devizahitelezés kockázatai jelenjenek meg a kölcsönfeltételek között. Az MNB és a bankok közös munkacsoportot hoznak létre a szabályozók megalkotására.