Egyezség volt a lemondás
Másfél hónapos parázs vitára tett pontot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, Farkas István tegnapi lemondása. Információnk szerint éles, személyes konfliktus bontakozott ki a kormány és a PSZÁF között egyetlen apró ügy kapcsán. Ez a vita - és a konfliktusból adódó további félreértések - vezettek el addig, hogy a kabinet az elvben eltávolíthatatlan vezető leváltásáról szóló javaslatot terjesszen a parlament elé, és mindezek mellett a Pénzügyminisztérium hibalistát készítsen a PSZÁF-ről - állítólag a miniszterelnök személyes kérésére. A lista tegnap "valahogy" meg is jelent a Világgazdaságban, majd további részletei az Indexen is.
A szervezetet bíráló előterjesztés szerint a PSZÁF rosszul kezelte a MÁV Biztosító Egyesület ügyét, az ingatlanalapok befagyasztásával visszavetette a piac fejlődését, nem ellenőrzött kellő módon és alapossággal, lassú a döntéshozatala, és a banki hitelezésben rejlő kockázatok növekedésére sem reagált jól. Ezenkívül tegnap olyan információk is megjelentek, amelyek szerint a piaci szereplők is elégedetlenek a felügyelet munkájával.
Farkas István a bírálat megjelenését követően mondott le - forrásaink szerint azért, mert egyértelművé vált: ha nem teszi, akkor a szervezet további nyilvános kritikákra számíthat. Az ügyet ismerő forrásaink szerint az már a lemondás előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány nem lesz képes elmozdítani Farkast, illetve az általa vezetett testületet, a felügyeleti tanácsot a helyéről. A kormány kedden nyújtotta be az elvi irányt megszabó testület és az operatív irányítást végző főigazgató kettőse helyett a régebben már kipróbált egy elnök, két helyettes rendszer visszahozását irányzó javaslatot. Ezt azonban a szocialista frakció nem támogatta. (Hivatalosan az indítványt az Országgyűlés gazdasági bizottsága terjesztette elő). Úgy tudjuk, az MSZP leginkább azt nehezményezte, hogy a kabinet egyeztetés nélkül próbált ismét egy javaslatot elfogadtatni.
Farkas távozásával azonban az alku megköttetett: marad a jelenlegi kettős vezetésű rendszer (a benyújtott bizottsági indítványt a kormány hivatalosan nem fogja támogatni, a frakció így könnyen mondhat majd rá nemet hétfőn). Az elnök távozásával nehezebben működik majd a rendszer, de működőképes maradhat (a felügyeleti tanács három tagjának szavazata elegendő egy határozathoz, miközben most számuk négyre zsugorodik). A pótlással így nem kell nagyon sietni.
Már csak azért sem, mert jövő májusban a testület minden tagjának lejár a mandátuma. Ha nem lesznek előre hozott választások, akkor még a Bajnai-kabinet feladata lesz az új tagok előterjesztése - sokan ezért sem értették a testület és az elnök gyors leváltására irányuló kormányzati igyekezetet.
A sietség okának az eszkalálódott személyes konfliktust mondták forrásaink. Ez abból fakadt, hogy a felügyelet a kabinet megalakítása után kezdeményezte szervezeti működési szabályzatának átalakítását, amit Oszkó Péter pénzügyminiszter nem fogadott el (nem továbbította aláírásra a kormányfőnek). A PSZÁF szerint viszont ezt csak akkor tehette volna meg, ha a módosítás törvénybe ütközik.
Meglehet, a pénzügyminiszter azért nem fogadta el a módosítást, mert időközben felmerült, hogy a PSZÁF-et össze kellene olvasztani a Magyar Nemzeti Bankkal. Hivatalosan még az ötlet felmerülését is cáfolták, nem hivatalosan pedig azt mondták, hogy az IMF kezdeményezte ezt. A bankszférában sokan úgy tartják: Simor András jegybankelnök állt mindezek mögött. Az MNB-nek ugyanis pénzügyi felügyeleti jogok nélkül alig maradna feladata az euró bevezetése után. Ám az ötletet elvetették - az ellenérdekűek szerint azért, mert egy majdani Fidesz-kabinetnek az összevont MNB-PSZÁF lehetőséget teremtett volna arra, hogy a két szervezet szétválasztásával egyben új vezetőket nevezzen ki.
Az MNB "próbálkozása" mindenesetre tovább élezte a konfliktust a PSZÁF és a pénzügyminiszter között - Oszkó Péter elődje a Deloitte elnöki székében Simor András volt. Olaj volt a tűzre, hogy Oszkó azt a Marsi Erikát nevezte ki a pénzintézetekkel foglalkozó miniszteri biztossá, aki éles konfliktusok után vált meg a PSZÁF főigazgatói székétől 2007 júliusában (a hivatalos indok személyes, családi ok volt).
A pohár azonban akkor telt be, amikor a kormány előterjesztette a parlamentnek a felügyeletnek befizetett díjak elvonását lehetővé tevő jogszabályt. A kormány állítólag csak a PSZÁF-nél "parkoló" pénz egyszeri elvonását szerette volna elérni (a válságalapot töltötték volna fel belőle). A PSZÁF ekkor közölte: az Alkotmánybíróságnál támadja meg a törvényt, ha elfogadják. Azt mondják, a kormányfő ezt követően mondta ki: a felügyelet vezetőinek távozniuk kell.
Azt, hogy ki lesz az új vezető - ha lesz egyáltalán -, még mindenki csak találgatja. Állítólag nincs jelölt, pedig a megbízatás - ha az Országgyűlés megválasztja az elnököt - elvben hat évre szólna. Más kérdés, hogy mindenki pár hónapos elnökségről beszél. Egy új kormány ugyanis - mondják a szakmában - bármikor megváltoztathatja a szervezeti rendet, a kettős irányítás helyett választhatja például a másik modellt, és eltávolíthatja a frissen kinevezett vezetőt.
