Ma perre hívják a Legfőbb Ügyészséget a SoKo-cégek
A magyar államnak, de mindenekelőtt a Legfőbb Ügyészségnek döntő szerepe volt a munkásaikat - egy 1989-ben megkötött államközi egyezmény alapján - németországi kiküldetésben foglalkoztató magyar vállalkozások tönkretételében - állítja az érintett 17 cég, amelyek közösen perelték be a magyar Legfőbb Ügyészséget, együttesen 2,3 milliárd forint kártérítésért. Álláspontjuk szerint a Legfőbb Ügyészségnek minden lehetősége adott volt ahhoz, hogy megakadályozza szisztematikus tönkretételüket. Elég lett volna, ha konzultál a magyar Gazdasági Minisztériummal, mielőtt megadja a német hatóságoknak az engedélyt a magyarországi házkutatásokra. Ez azonban elmaradt. Pedig azonnal kiderült volna, hogy a Németországban meghurcolt, s végül tönkretett cégek egyike sem volt fantomcég, mint azt a német hatóságok állították.
A magyar vállalkozások kálváriája hivatalosan 2004. április 21-én éjszaka kezdődött, de egy a birtokunkban lévő feljegyzés tanúsága szerint a kölni ügyészek - a magyar hatóságok tudta és közreműködése nélkül - már 2002-ben titkos adatgyűjtésbe kezdtek a német piacon dolgozó cégekről Magyarországon.
A SoKo-ügyek egy látványos kommandósakcióval indultak: 2004. április 21-én 1100 állig felfegyverzett rendőr és pénzügyőr, ügyészekkel és más hatósági emberekkel megerősítve lecsapott a magyarországi székhelyű cégek németországi telephelyeire. Egyetlen éjszaka 23 helyszínen tartottak házkutatást. Egy gyártelepen 96 hentest "feketemunkás" feliratú zöld karszalaggal bélyegeztek meg - időközben az illetékes német bíróságok jogerősen is kimondták: alaptalanul.
Egy évvel a SoKo Pannonia fedőnevű akciót követően a német vámőrség és ügyészség újra lecsapott. A SoKo Bunda akció hasonló tartalmú vádakon alapult, mint elődje. Embercsempészettel és dolgozóik bérének elsikkasztásával, adó- és járulékcsalással gyanúsították meg a cégvezetőket, valamint azzal, hogy vállalkozásuk csak egy fantomcég, Magyarországon nem működik, nincs is bejegyezve.
Ekkor jött a Dunakerép-ügy. A kft.-t - nem tudni, ki - "Dunakerep"-ként kereste a cégnyilvántartásban. Mivel Dunakerep nevű vállalkozás nem létezett, Németországban rögvest lecsaptak a Dunakerép Kft. ottani telephelyére. Megbízói azonnal szerződést bontottak vele, ma már felszámolás alatt áll a cég.
A német hatóságok a bűnügyi jogsegély keretében házkutatást tarthattak a Legfőbb Ügyészség hozzájárulásával számos magyar vállalkozás székhelyén, valamint a német piacon érdekelt vállalkozásokat tömörítő Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete központjában. Az intézkedést a Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztálya hajtotta végre, de minden házkutatáson részt vettek a német nyomozók, és instruálták a magyar rendőröket.
A cégek szerint az ügyészség azzal, hogy engedélyezte a magyarországi házkutatásokat (a lengyel legfőbb ügyész visszautasította a hasonló tartalmú német kérést), közvetve szerepet vállalt a tönkretételükben. Ezért perlik kártérítésért. Az érintettek kifogásolják továbbá, hogy az ügyészségnek lehetősége lett volna tisztázni, a Németországban fantomcégnek tartott vállalkozások Magyarországon fizetnek adót és társadalombiztosítási járulékot. Szerintük egy 1989-ben megkötött államközi egyezmény alapján a szóban forgó cégeknek - a német nyomozó hatóság álláspontjával ellentétben - Németországban nem kellett társadalombiztosítási járulékot fizetnie. Ma már a német bíróságok is osztják ezt a véleményt.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja az ügy kirobbanása óta változatlan: a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény - különösen az adóbűncselekmények esetében - nem teszi lehetővé a jogsegély mérlegelését vagy annak visszautasítását. "A jogsegélykére-lem esetleges nem teljesítése egyébként sem eredményezte volna az akkori Német Szövetségi Köztársaságban folyó büntetőeljárás felfüggesztését vagy megszüntetését" - szögezte le a Legfőbb Ügyészség a bíróságnak megküldött "ellenkérelmében".
A SoKo-ügyben károsult cégek jogászai ezzel szemben úgy vélik, a Legfőbb Ügyészség megtagadhatta volna a jogsegély teljesítését, mivel az általa is hivatkozott egyezmény kimondja: a jogsegély megtagadható, ha a megkeresett fél úgy véli, a kérés teljesítése sértheti országa szuverenitását, biztonságát, közrendjét vagy más lényeges érdekét.
A Legfőbb Ügyészség szerint Lengyelország helyzete más volt, ők ugyanis az egyezmény aláírásakor mérlegelést fenntartó nyilatkozatot tettek. Ilyen jellegű nyilatkozat megtételére a Magyar Köztársaság kormánya az egyezmény aláírásakor az Országgyűléstől nem kapott felhatalmazást. Az ügyészség mindezzel összefüggésben elismerte: nem ellenőrzött semmit, és a Gazdasági Minisztériummal sem konzultált, mert nem volt rá törvényes lehetősége.
A kedden kezdődő perben az ügyészség pozícióit gyengítheti, hogy időközben már több német bíróság is törvénytelennek minősítette a SoKo-akciókban elrendelt házkutatásokat. Néhány vállalkozás vezetőjét minden vád alól felmentették a bíróságok, volt, akit jogerősen; ők már meg is indíthatták a kártérítési perüket a német állam ellen.
A Fővárosi Bíróságnak a kedden kezdődő eljárásban arról kell állást foglalnia, hogy törvényesen járt-e el az ügyben a Legfőbb Ügyészség, továbbá terheli-e bárminemű felelősség azért, hogy idáig fajultak a dolgok, azaz lépései hozzájárultak-e a vállalkozások tönkremeneteléhez.
Ma már nyilvánvaló, hogy a SoKo Pannonia és a SoKo Bunda is német belpolitikai célokat szolgált. Talán nem véletlen, hogy 2005-ben öt nappal azután csapott le a SoKo-kommandó, hogy Gerhard Schröder kancellár a feketemunkásokkal szemben fogalmazott élesen. A német gazdaságnak akkor éppen nem volt szüksége a külföldi munkásokra - főleg nem olyanokra, akiket egy, még a kelet-európai változások kezdetén megkötött egyezmény értelmében a hazájukban biztosítottak, ezért nem fizettek (mert - s ezt már több német bíróság is kimondta - nem is kell fizetniük) társadalombiztosítási járulékot Németországban.
