Az elenyésző infláció miatt egy százalékon hagyta az irányadó kamatot az EKB csütörtökön. A piac nem is várt változtatást, inkább magyarázatot remélt Jean-Claude Trichet elnöktől, miként is képzeli el a jegybank a kötvényvásárlási programot, miként reagál Angela Merkel német kancellár éppen e lépést bíráló megjegyzésére. Reakcióra számítottak Christine Lagarde francia gazdasági miniszter szintén friss véleményére is, miszerint lazítani kellene a stabilitási paktum költségvetési egyenlegre vonatkozó kritériumát.

Trichet elmondta, hogy telefonon beszélt Merkel kormányfővel, aki megnyugtatta: támogatja az EKB függetlenségét és politikáját. Ám a jegybankelnök szavaiból kiderült, Merkelt az aggaszthatja - és ez jól beleillik a német pénzügyi politika hagyományaiba -, hogy ha az EKB nem szokványos eszközöket vet be a pénzügyi válság és hitelszűke enyhítésére, annak inflációs következményei lehetnek. Trichet tehát igyekezett megnyugtatni a német kancellárt, hogy a mostani jegybanki döntéseknél a legmesszebbmenőkig figyelembe veszik az infláció közép- és hosszú távú alakulását. Úgy vélik azonban, hogy a várakozások jól lehorgonyzottak.

A csütörtökön ismertetett jegybanki előrejelzés ezt megerősíteni látszik: ebben az évben az infláció üteme 0,1-0,5, jövőre 0,6-1,4 százalék lesz, vagyis jóval alatta marad az EKB által megcélzott, valamivel két százalék alatti ütemnek. De Trichet szerint a közép- és hosszabb táv a lényeges, s a piaci előrejelzések e tekintetben két százalék körüli értékeket mutatnak.

Az alacsony infláció magyarázata a gazdasági válság; az EKB csak a jövő év közepén számít nagyon-nagyon szerény iramú fellendülésre. Idén a növekedési ráta mínusz 4,1-5,1 százalék között alakul, 2010-ben pedig mínusz egy és plusz 0,4 százalék között. Ez annak a következménye, hogy a tavalyi utolsó és az idei első negyedév rendkívül rossz teljesítményt produkált.

A bankokból azonban továbbra sem jut elegendő hitel a gazdaságba, s részben ezt a helyzetet könnyítendő lépett új ösvényre az EKB. Már májusban jelezte, hogy hatvanmilliárd euró értékben fedezett kötvényeket, lényegében jelzálogleveleket vesz. Most csak a technikai részletekről számolt be Trichet, vagyis arról, hogy a program egy éven át tart, az EKB előnyben részesíti a legalább AA minősítésű papírokat. Hozzátette: egyetért Merkellel, hogy erről az ösvényről, amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell térni a főútra, vagyis ez a fajta pénzteremtés nem folyhat örökké.

Marc Stocker, a munkaadókat tömörítő brüsszeli BusinessEurope vezető közgazdásza lapunk kérdésére azt mondta, hogy Merkel aggodalmait nem kell túlértékelni, s a német kancellárnak egyébként sincs igaza: az EKB-nak a jelzáloglevelek után bizonnyal át kell térnie a vállalati kötvények vásárlására is, mert nagyon sok európai cég rendkívül drágán jut pénzhez, ha ilyen értékpapírt bocsát ki, miközben az egyéb, normál hitelcsatornák továbbra sem működnek.

A jegybankelnök egyébként megismételte: aggódik az idén és jövőre öt-hat százalékos GDP-arányos deficitek miatt az eurózónában, illetve amiatt, hogy a tagállamok zöme átlépi a háromszázalékos határt, s hogy az államadósság is nyolcvan százalék fölé emelkedik. Miközben szembe kell nézni a társadalmak elöregedéséből és a bankoknak adott biztosítékokból fakadó további nagy pénzügyi terhekkel. Reformok révén minél előbb vissza kell térni az észszerű költségvetési politikához a stabilitási paktum előírásainak megfelelően. Ezt hangoztatván Trichet lényegében válaszolt Lagarde francia gazdasági miniszternek, aki az elszaladt hiányok láttán a kritériumok átgondolását sürgette.

A pénzügyi fegyelem hívének tartott holland Wouter Bos pénzügyminiszter pedig megkérdőjelezte a stabilitási paktum életképességét, mondván, mit ér ez a feltételrendszer, ha a tagországok csak tíz év múlva tudnak ismét megfelelni a kritériumoknak.