Lehetséges és szükséges a nyugdíjrendszer reformja - ebben minden résztvevő egyetértett a Pénzügykutató és az UniCreditbank tegnapi konferenciáján. Amiben eltértek a nézetek: a választható modell és az, hogy a jelenlegi szisztéma, illetve a kormány politikája mennyiben szolgálja a rendszer hosszabb távú működőképességét.

- Az elmúlt év nyugdíjintézkedései - a most elfogadott változtatásokat is beleértve - negyven év távlatában a hazai össztermék 3,5 százalékával csökkentik a nyugdíjkiadásokat - állapította meg Herczog László munkaügyi miniszter, hozzátéve: ezek azonban nem váltják ki a gyökeres, paradigmatikus reformokat, amelyek nélkül pár évtized múlva működésképtelenné válna a szisztéma.

Nincs mindenható modell, alapelveket kell eldönteni. Mekkora legyen az állami szerepvállalás, milyen arányban legyen kötelező, illetve egyéni választás kérdése az időskori előtakarékoskodás, milyen mértékű legyen a szolidaritási elem?

Varga Mihály volt pénzügyminiszter, a Fidesz szakpolitikusa nem rejtette véka alá: nem szereti a kétpilléres nyugdíjrendszert, nem helyesli, hogy a magánpénztári megtakarítások külföldi vállalatok beruházásait finanszírozzák. Nem beszélve arról: a tagok jelentős veszteségeket szenvedtek el amiatt, hogy a kormány ráerőszakolta a pénztárakra a magas részvényhányadú portfóliókat. Ugyanakkor jelezte, hogy pártja nem szándékozik megszüntetni ezeket az intézményeket.

Varga számon kérte a kormányon, hogy a szociális ellátórendszer minden módosítása a középosztálybeliek számára nehezíti a családalapítást, miközben a legalacsonyabb státusú néprétegekben egyre több - szavai szerint - "stratégiai" gyerek születik. A Fidesz olyan nyugdíjrendszerben gondolkozik, amelyben mindenki annyit kapna vissza, amennyit befizetett.

Ugyanakkor a politikus nehezményezte, hogy a válság dacára idén is változtak a degressziós sávok - ezt egyébként az 1997-es nyugdíjtörvény írja elő -, így azoknál a nyugdíjba menőknél, akik jobban kerestek (és több járulékot fizettek), a tavalyihoz viszonyítva nőtt a nyugdíj kiszámításánál figyelembe vehető kereset. Pártja egyébként nem ért egyet az önkéntes pénztári támogatások megadóztatásával - hangsúlyozta -, hatalomra kerülve eltörlik ezt a módosítást. Erre válaszolva Herczog jelezte: ebben a kérdésben még nem mondták ki az utolsó szót.

A degresszió lassan eltűnik a rendszerből - állapította meg Barát Gábor, a nyugdíjbiztosító főigazgatója -, ám éppen ez az, ami közelebb viszi a járulékot és a járadékot egymáshoz. Ő sem vitatta, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj elvi reformjára is szükség van. Viszont a szolgáltatással meghatározott, pontrendszeres szisztéma mellett érvelt, szemben a legnagyobb ellenzéki párt által szorgalmazott virtuális számlás rendszerrel, amely nem fogalmaz meg ígérvényt az ellátásra.

Kisbenedek Péter, az Allianz elnök-vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen a magánpénztári befektetések adják meg az esélyt arra, hogy a majdani járadékok ne kizárólag a magyar gazdaság és a - romló - demográfiai helyzet alakulásától függjenek. Kiss Péter társadalompolitikai miniszter az elmúlt évtized sikertörténetének minősítette a nyugdíjreformot. A korhatáremelésnek betudhatóan megkétszereződött az 55 évesnél idősebbek foglalkoztatása, a mostani parametrikus - számszerű - kiigazítások pedig időt adnak a szerkezeti reformok konszenzusos kidolgozására és bevezetésére.

Csak a nyugdíjreform szükségességében értenek egyet a pártok