Csak abban lehetünk biztosak, milyen összeg van a gázszámla alján, de hogy miért annyi, az már maga a sejtelem. Bárhová nyúlunk, bármit kérdezünk, mindenre vagy az a válasz, hogy üzleti titok, vagy olyan bonyolult, többemeletes képletet vesznek elő, amivel avatatlannak bármit be lehet bizonyítani. A gázmezőn az érzéseinkre hagyatkozva próbálunk tapogatózni. Az több mint érzés, hogy a Gyurcsány-kormány az E.ON-előd nagykereskedővel korábban kötött egy olyan alkut, amivel tompítani tudta a gáz világpiaci áremelkedésének begyűrűzését, illetve annak sebességét.

Nem mintha erről átlátható módon megbizonyosodhattunk volna, de azért idővel csak kiderült, hogy van mit visszaadni. Ahogy azonban az üzlet elejét nem láthattuk át, úgy most a végét sem. Legutóbb még ott tartottunk, hogy a Gyurcsány-kormány kijelentette: nincs itt már semmiféle tartozás (elhalasztott, tompított drágítás), amit az árban vissza kellene adni a nagykereskedőnek, és nyomatékul rögvest nagy ágazati vizsgálatot is belengetett. Aminek persze nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a Magyar Energia Hivatal nem talált semmi problémát, ami már csak azért sem meglepő, mert ha talált volna, akkor azzal a saját addigi tevékenységét minősítette volna elégtelenre.

Ellenben kiderült, mégiscsak van miről tárgyalni az E.ON-nal. Azt persze mindenki cáfolja, hogy a mostani "nem árcsökkentésben" szerepe lenne a korábbi importár-csillapítás csendes visszakorrigálásának, de érdemi szakmai indoklást eddig nem hallhattunk arról, hogy ha nem ezért nem csökken a gáz nettó ára, akkor miért. Az ugyanis mindenki számára világos, hogy az oroszok most már tényleg kénytelenek olcsóbban adni a gázt, nem is kicsivel.

Mennyivel egyszerűbb lenne azt mondani: kedves emberek, kötöttünk egy megállapodást arról, hogy az áremelést tompítjuk, amennyire lehet, de ennek fejében a majdani árcsökkenés is "lassabban gyűrűzik be" hozzánk. Ehelyett megy az ideges titkolózás és a nyögvenyelős magyarázkodás, miszerint a fűtési szezonra tényleg olcsóbb lesz a gáz. A Fidesznek ezt az alkut kellene számon kérnie a kormányon, de inkább a "szocik már megint emelik a gáz árát" erősen karcos lemezét teszi fel újra. Ez kétségtelenül egyszerűbb, csak ahhoz nem segít hozzá, hogy megtudjuk: most akkor át vagyunk verve, vagy sem.

Lehet, javíthatatlan álmodozó vagyok, de hiszek abban, hogy a magyar politikusok minden ellenkező érzésével szemben a választó nem gyerek. Nem arra vágyik, hogy állam bácsi megvédje a fúvó széltől is, miközben boldog tudatlanságban hagyják e védelem áráról. Megérzi, ha valami bűzlik. Mert - megint csak a humorklasszikust idézve - lehet, hogy a Kárpát-medence szélvédettnek ugyan szélvédett, de megmarad a büdös is.