A General Motorsé azonban nem pusztán egy a kényszerű rutineljárások közül. Az amerikai ipar jelképéről van szó. - Ami jó Amerikának, jó a General Motorsnak, és fordítva - mondta több mint fél évszázaddal ezelőtt Charles Wilson, a cég akkori elnöke. A "csődben a GM" hangsor olyan sokkoló az amerikaiaknak, mintha azt mondanák: "anyu meztelen fotói" - így P. J. O'Rourke, az író a szombati The Wall Street Journalban. Az autógyártók olyasmit adtak a hatalmas ország lakóinak, ami a cowboyok vagy az európai lovagok korában kevesek kiváltsága volt: az egyéni közlekedés megfizethető és könnyű lehetőségét.

Most márpedig, úgy tűnik, a csőd a legjobb megoldás, a GM-nek és Amerikának egyaránt. Közvetve, a beszállítókkal, a dolgozóknak melegedőt biztosító sarki reggelizők tulajdonosaival, a gyári nyugdíjasok hadseregével, akiknek a detroiti cégek továbbra is fizetik az egészségügyi ellátását, a családtagokkal együtt milliók megélhetése függ a michigani autógyártóktól. Igen sok esetben egész "dinasztiáké": apa után fia és az ő fia is ebben az iparágban talált megélhetést. Nem jelképekről van tehát pusztán szó.

A csődeljárás alól kikerülő, karcsúsított GM a Saturn, a Pontiac és a Hummer márkák megszüntetésével várhatóan az észak-amerikai piacon is elveszíti elsőségét a Toyotával szemben; a japán cég, amely globálisan tavaly előzte meg (hogy végül nevető harmadikként a Volkswagen vágjon az élre), már a hazai pályán is nagyon a nyomában volt.

Az amerikai autógyárakban az elavult üzleti modelljük miatt már lappangott a betegség, majd a gazdasági válság, az eladások két számjegyű visszaesése nyomán úgy megfáztak, hogy azóta is az ágyat nyomják. Az átalakulás ára, hogy a GM az újabb dollártízmilliárdokért cserébe az állam többségi tulajdonába kerül. Az "államosítás" márpedig az Egyesült Államokban egyértelműen negatív hívószó. Lekezelően Franciaországot szokták olyan példaként emlegetni, mint amely tőkés gazdaságnak tartja magát, és mégis képes kormánykézzel irányítani vállalatokat.

A pénzügyi szektor, egyes bankok, a Fannie Mae és a Freddie Mac nagy jelzálogintézetek, az AIG óriásbiztosító után most a gyáripart is elérte Washington keze. És ismét olyan cég esetében, amely túl nagy volt hozzá, hogy veszni hagyják, de azt sem hagyhatták, hogy a végtelenségig nyelje az adófizetők pénzét. Ezért hangsúlyozzák, hogy az állami befolyás alatt eltöltött időnek minél rövidebbnek és fájdalommentesnek kell lennie. Obama elnök korábbi szavaival: "Nem akarok autógyárakat, bankokat működtetni... Van más dolgom elég... Nem vagyok autómérnök, nem tudom, hogyan kell megfizethető feltöltős hibridautót létrehozni. De azt tudom, hogy ha a japánoknak sikerült, akkor nekünk is kell, hogy menjen."

A köz éles nyelve mindenesetre máris átkeresztelte a szakszervezetek által kiharcolt szociális vívmányok miatt viccesen Generous (Nagylelkű) Motorst. Az új gúnyneve Government (Kormány) Motors, illetve - a közeljövőben legalább 17,5 százalékban tulajdonrészes szakszervezet vezetőjéről - Gettelfinger Motors.