A Magna viheti az Opelt
Ez volt a fő témája annak válságcsúcsnak is, amely tegnap lapzártánk idején kezdődött a berlini kancellári hivatalban. Végül csak a német szövetségi, illetve az Opelben érintett négy tartomány kormányainak magas rangú vezetői gyűltek össze. Előbb az Opelért szintén versengő Fiat, majd a Magna mondta le a részvételt. Nem képviseltette magát az Obama-adminisztráció sem.
A belga és a svéd kormány eleinte élesen bírálta Németországot, mondván, a Merkel-kormány önzőn, a többi európai GM-érdekeltségen "átgázolva" lépett fel az Opel megmentése érdekében. A németek viszont az amerikai kormányt és a GM-et szidták, amiért a korábbi válságcsúcsra harmadrangú tisztviselőket küldtek. Az igazi baj azonban az volt, hogy a GM az utolsó pillanatban 300-350 millió euróval megemelte az Opel számára a csőd elkerüléséhez sürgősen szükséges pénzügyi injekciót. Értesülések szerint az orosz Szberbankot maga mögött tudó Magna mind a 300-350 millió eurós pénzügyi gyorssegély, mind a gyártási szabványok ellentételezése tekintetében a General Motors kedvére tett.
Sergio Marchionne, a hét közepén még aspiránsként emlegetett Fiat főnöke azt nyilatkozta: cége továbbra is érdekelt az Opelban, de nem hagyják magukat megkopasztani. Egyben elutasította azt is, hogy a Magnával közösen vegyék át a német autómárkát. A németeket illető kritikáknak nyoma sem volt azon a tanácskozáson, amely a GM európai leányvállalatainak sorsáról szólt.
A lépések összehangolása és az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartása mellett foglaltak állást Brüsszelben a bizottság és a tagállamok képviselői, akik már márciusban tanácskoztak ugyanerről a kérdésről. A találkozón, amelyet az antwerpeni Opel-gyár miatt aggódó belgák kezdeményeztek, tizennyolc ország vett részt, ebből tizenegyet az autóiparért illetékes miniszter képviselt. Magyar részről Varga István gazdasági miniszter volt jelen.
A megbeszélésen a részvevők felhívták a figyelmet rá, hogy a General Motors leányvállalatainak helyzetét csak európai megközelítésben lehet megoldani, ám a fő felelősség a GM-é. Nemhogy kritizálták, méltatták a német kormány tevékenységét. Bizottsági részről hangsúlyozták, hogy az állami támogatási szabályok, bizonyos körülmények között, megengedik, hogy a tagállamok a leányoknak sürgős segítséget nyújtsanak a pénzügyi nehézségek áthidalására. A támogatás célja azonban az új szerkezetű vállalatok hosszú távú életképességének a fenntartása, hogy ne kelljen további közpénzeket fecskendezni a cégekbe, s hogy ne torzuljon a verseny. Abban is egyetértettek, hogy az esetleges támogatásnak nem lehetnek egyéb feltételei, mint például a befektetés helye vagy a struktúraátalakítási intézkedések földrajzi eloszlása. Vagyis egyetlen kormány sem adhat állami támogatást cserébe azért, hogy más uniós országban szüntessenek meg munkahelyeket. A kapacitásokat pedig a piaci folyamatokhoz kell hozzáigazítani. Egyben felszólították az Egyesült Államokat, hogy karolja fel az európai erőfeszítéseket. A bizottság ígéretet tett rá, hogy gyorsan elbírálja a döntéseket, s tanáccsal segíti az érintetteket.
