Simonovits András szerint a nyugdíjszámlákkal kapcsolatos módosítás várható lépés volt, a Fidesz lényegében beismerte, hogy értelmetlen volt egyéni számlát ígérnie. A nyugdíjszámítás módszerének megváltoztatása nélkül ugyanis ennek kevés értelme van.

Jelenleg a nyugdíjak értékét a munkavállalók korábbi nettó fizetései és a szolgálati ideje alapján határozzák meg, egy eléggé bonyolult és meglehetősen hosszadalmas eljárás alapján. Elvben mindenkiről van adata a nyugdíjbiztosítónak, hiszen minden munkáltatónak kötelezettsége jelenteni, ki, mennyiért dolgozik nála – ám az adatok az évek során nem azonos formában érkeztek, nem mindenről van elektronikus formában adat, és van olyan is, hogy valamit valamikor elírtak, de arra is akad példa, hogy egy-egy munkáltató elfelejtett jelenteni, vagy elvesztek a róla szóló adatok. Ezért aztán a nyugdíjjogosultság előzetes megállapítása is jó néhány hétig tart, míg a végleges nyugdíjat csak hónapok múlva állapítják meg – és ekkor is mindenkinek érdemes azt megnéznie, hogy szerinte is jó adatok alapján számolt-e a biztosító.

Jellemző a rendszerre, hogy az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság január elseje óta új akcióba, adategyeztetésbe kezdett: mindenkivel szeretnék tisztázni időben, hogy a rendszerükben lévő adatok megfelelnek-e a valóságnak. Az első körben az 1955 és 1959 között születettekkel veszik fel a kapcsolatot, ez a munka 2014 végéig tart. Az 1960 és 1964 között születettekkel folytatják 2015 után, és így tovább, kétévenként az újabb ötéves korcsoportokat. Ezzel a metódussal a most munkába lépőkig (az 1999-ben született korosztályig) 2030-ban juthatnak el.

Az egyéni számlának akkor volna valódi értelme, ha a munkavállaló látná: mekkora volna a nyugdíja, ha épp akkor kérné. Ez ugyanis többeket ösztönözhetne arra, hogy tovább dolgozzanak vagy esetleg megtakarítsanak, időskorukra gondolva. Csakhogy ennek épp az a nyilvántartás volna az alapja, ami teljes körűen nincs meg. Létrehozása évtizedes probléma – már 2001-ben, az első Fidesz-kabinet idején se sikerült a szükséges informatikai fejlesztést végrehajtani.

Bő tíz évvel ezelőtt ezért a Fidesz azzal helyettesítette ezt, hogy mindenkit értesíteni kellett levélben: mennyi járulékot fizetett utána a munkáltatója. Ennek annyi értelme volt, hogy így legalább a munkavállaló látta, befizették-e utána a járulékokat – az más kérdés, hogy az összeg átutalása nem feltétlenül kell, hogy bárkit is érdekeljen. Emlékeztetőül: a nyugdíjba nem a megfizetett járulék, hanem az igazolt kereset és a szolgálati év számít. Vagyis: ha a munkáltató rendesen jelentett, de egy fillért se utalt, a nyugdíj attól még jár.

A járulékbefizetés alapú egyéni számlával is ez a gond. Áttételesen ugyan következtetni lehet a befizetett járulékok mértékéből a majdani nyugdíjra (egy nem túl bonyolult képlettel talán még hozzávetőleges számítás is adható a várható nyugdíjra), de valójában a kettőnek nem feltétlenül lesz köze egymáshoz.

Amikor tehát a magán-nyugdíjpénztári pénzek „államosításakor” a Fidesz azt ígérte, hogy egyéni számlára kerülnek a pénzek, már tudható volt: ennek a lépésnek vagy a nyugdíj-megállapítás új módszerét kell magával hoznia (amikor a befizetett járulékhoz kötik a nyugdíjat valamilyen formában), vagy tökéletesen értelmetlen marad. Miután az előbbi módszert (a svéd vagy a német nyugdíjrendszer bevezetését) a kormánypárt korábban lényegében elvetette, maradt a mostani álmegoldás. Valójában a visszalépőknek csak azt ígérték: rájuk az állami nyugdíjmegállapítás általános szabályai vonatkoznak majd, és nem a pénztártagokra megállapított szorzók (amelyek eredményeként a pénztártagok az egyébként nekik járó összegnél 25 százalékkal kevesebbet kapnak). Az egyéni számla ebben a rendszerben csak arra jó, hogy az eddigi befizetéseket lássák.

A Fidesz nem csinált mást a mostani egyéni számlával, mint a 2001-ben bevezetett járulékértesítést vezette be újra, modernebb formában – mondja Simonovits András. Vagyis: nem az egyéni számlával vesznek el a korábbi befizetések, miután az egyéni számla nem alapja a nyugdíj-kiszámításának, nem számít, hogy ezen a nyugdíjpénztári pénzek szerepelnek-e vagy sem. Az állam ugyanis a nyugdíjpénztári vagyonért cserébe valójában csak azt ígérte, hogy a nyugdíjszámításnál nem alkalmaz majd 25 százaléknyi levonást. Más kérdés a szakértő szerint, hogy a magánpénztárakból átlépők vagyonának mi lett a sorsa, szerinte ugyanis a pénzből teljes egészében az állam adósságát kellett volna törleszteni, és nem részvényeket vásárolni az összeg egy részéből.