A Bosszúállók: Ultron kora már a tizenegyedik Marvel-film,  illetve sorban a második, mely egyfajta gyűjtőműként közös nevezőre próbálja hozni a szuperhősöket: elsősorban a Vasembert, Amerika kapitányt, Thort, Hulkot, a Fekete özvegyet és Sólyomszemet. Mivel Joss Whedon rendezőnek sikerült ez a dramaturgiai csoda az első Bosszúállók-moziban, a folytatásban a kasszasiker lehetőségét látta meg a Disney.

A Marvel-filmekben a feladat eddig mindig a világ megmentése volt, ami természetesen mindig összejött. A Disney azonban érezhette, hogy hosszú távon már nincs sok szufla a menetrendszerű világmegváltásban. Az Ultron kora tehát átvette a másik nagy, a DC Comics „találmányát”: Vegyük komolyan a hősöket, mutassuk meg a sötét oldalt!

Elizabeth Olsen és Aaron Taylor-Johnson

És közben az írók és a történetek átköltöztek a tévés világba: az epizodikusság most már a mozivásznon is arat. A tévé nemcsak megnyerte a versenyt a mozival szemben, de átalakította az egész estés, nagy vásznas műfajokat is. Mindez pedig fokozottan áll a Marvel-univerzumra. Whedon, akinek addig inkább a tévés alkotásai voltak sikeresebbek, tökéletes választás volt: képes volt a sok gigantikus egót összehozni, és az első részt az is élvezni tudta, aki korábban egy Marvelt sem látott.

Az Ultron korára ez már nem igaz. Nem bírja el a két és fél órás játékidőt, pedig a behozott új karakterek bántóan kevés bemutatkozási esélyt kapnak. Az Elizabeth Olsen által, a lehetőségeihez képest átütően alakított Skarlát boszorka, az androidként megszülető Vízió, de maga a főgonosznak szánt Ultron, a mesterséges intelligencia is csak lóg a levegőben. Egyszóval a második rész nem hozott előrelépést. Whedon pedig távozott, nagy kérdés, hogy utódja képes lesz-e az éppen csak „behangolt” nagyzenekart vezényelni.

Bosszúállók: Ultron kora. Forgalmazza a Fórum Film Hungary