Tuti befutónak tartják Cannes-ban a magyar versenyfilmet

A filmfesztivál történetében nem kevés olyan film van, melynek az első vetítése után futótűzszerűen elterjedt, hogy az akkor még viszonylag ismeretlen alkotó által jegyzett mű „tuti” befutó az Arany Pálmára, ezáltal pedig hirtelen egyszer csak mindenki meg akarta nézni az ismétléseken. Ha pedig itt valamire mindenki kíváncsi, akkor igen kicsinek tűnnek a nézőtermek – úgy, mint most a Saul fia reprízein.
A legendáriumok tanúsága szerint a legnagyobb eufória pont húsz évvel ezelőtt volt, amikor a Quentin Tarantino rendezte Ponyvaregénynek az első, „hajnali” 8:30-as sajtóvetítésére már ötven perccel a kezdő képsorok előtt nem lehetett bejutni. Azt nem állítjuk, hogy a Nemes Jeles László rendezte Saul fiával kapcsolatosan is ekkora a hisztéria, de tény, hogy a film Cannes idei meglepetés bombája. A világpremier a 2300 fő befogadására képes Lumiere teremben még délutáni sávban volt (ekkor még a szmoking sem kötelező), a filmet mintegy hatperces vastaps követte, ez teljesen átlagosnak mondható. Egyrészt a premieren tényleg „mindent” megtapsolnak, de ennél sokkal fontosabb, hogy Nemes műve nem egy hatásvadászatra épülő hollywoodi dramaturgia alapján készült darab, sokkal nehezebb és hosszan ható mű, így a hatperces taps tulajdonképpen tényleg remek fogadtatás.

Ezután pedig menetrendszerűen el is terjedt, hogy a film remek – szó se róla, tényleg az –, és biztosan díjat fog kapni. Az utóbbira számos lehetőség nyílik: akár a legjobb első filmnek járó Arany Kamera, a színészi elismerés a főszereplő Röhrig Gézának vagy akár az Arany Pálma. A Saul fia iránti érdeklődésre jellemző, hogy a tegnap tartott negyedik vetítésen a Bunuel terembe sokan nem fértek be, így ők a legjobb estben most már csak a díjkiosztó gála napján, vasárnap pótolhatják az élményt, amikor is a teljes versenyprogramot megismétlik.

Nemes Jeles művének a karrierje immár önjáró üzemmódba kapcsolt, és több európai terület után tegnap már az Egyesült Államokban is talált forgalmazót. Méghozzá egy nagy stúdiót, a Sony „művészfilmekre” specializálódott butikját, a Sony Classicsot, amely gondozta Szász János Oscar-közelbe került művét is, A nagy füzetet. Ez a tény már csak azért is derűlátásra szolgáltat okot, mert míg Szász filmje a másodvonalbelinek számító Karlovy Vary-i fesztiválon debütált, a Saul fia azért mégiscsak a kezdettől fogva a „nagyfiúkkal” játszik. Nem is akárhogy.

Kritikánkat a filmről itt, interjúnkat a rendezővel pedig itt olvashatják.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.