Tarr a Berlinalén: Az összes politikus bűnöző
A vetítés után pódiumbeszélgetést is szerveztek, amelyen Tarr mellett részt vett a fesztivál legfontosabb díjaiért harcban álló Fliegauf Bence is (a magyar rendező nem sokkal később a zsűri nagydíját és az ezzel járó Ezüst Medvét vehette át – A szerk.).
– Vagy otthon ülünk és sírunk, vagy csinálunk valamit – mondta Tarr Béla a film létrejöttéről. Úgy fogalmazott, olyan alkotókat kért fel, akikben személyesen hisz, akik a magyar film jelenét, múltját és a jövőjét képviselik. Producerként nem befolyásolta a rendezők munkáját, teljesen megbízott bennük. Volt olyan, aki meg akarta vitatni vele, hogy mit fog forgatni, de szavai szerint hallani sem akart arról, hogy ki mire készül. Csak a kész filmet várta el tőlük, teljes alkotói szabadságot adott miden résztvevőnek. „Tisztelem a rendezőket, a szellemi szabadságukat, a feladat az volt, hogy legyenek önmaguk. Tudom, ez nem a legelfogadottabb produceri módszer, de természetesen vállalom a felelősséget” – húzta alá Tarr. Ehhez Fliegauf azt tette hozzá: éppen ő volt az, aki el akarta mondani Tarr Bélának, hogy mit csinál. Viszont amikor rákérdezett, nincs-e valamilyen közös koncepció vagy gondolat, egyszerűen azt a választ kapta a producertől, hogy ilyen hülyeséggel ne is foglakozzon.
Arra a közönség soraiból érkezett kérdésre, mely szerint Tarr úgy gondolja-e, hogy egy film képes megváltoztatni a társadalmat, egyértelmű nem volt a válasz. Hozzátéve: ebben huszonkét éves korában még nagyon hitt. „Azt hittem, hogy csinálok egy filmet, és átszakítjuk a kerítéseket. Aztán kiderült, hogy nem változik meg a világ. De ha csak annyit elérünk, hogy megérintünk valakit, és ő úgy érzi, hogy a világnak másnak kell lennie, akkor már máris elértünk valamit" – szólt Tarr Béla tapsot érő válasza. Hangsúlyozta: a film művészet, más a hatásmechanizmusa. A Magyarország 2011 nem politikai, hanem művészi akció, az alkotók reagáltak így általa a társadalomra.
– Az a művészet legnagyobb tragédiája, ha a politika fogságába esik. Számomra az összes politikus bűnöző, elfelejtjük őket, de a műalkotások fennmaradnak – summázta a mondandóját Tarr Béla.
Niki Nikitin, a Berlinale moderátora fölvetésére Tarr azt is kifejtette: a magyar filmművészszövetség hétszáz tagja kitalálta, hogy legyen az elnökük. Ha pedig már "volt olyan hülye", hogy elfogadja, nem lesz tétlen. A filmszemlét költségvetés nélkül rendezték meg, és bizonyították, hogy a magyar film erős, sokszínű és él. Fontosnak tartotta kiemelni: üzletember és politikus nem volt a szemlén. Természetesen idővel szóba került az Andy Vajna kormánybiztossal és az új finanszírozási rendszerrel kapcsolatos ellentét is. Tarr türelmesen kifejtette az érdeklődőknek, hogy az új rendszer politikai erővel jött létre, nem demokratikus, mivel nem a szakma választotta meg a kurátorokat, hanem egy személyben a „Rambo és a Terminator korábbi producere”. Ezzel létrehoztak egy egyablakos rendszert, mely ráadásul kettéosztotta a magyar filmes szakmát.
Tarr Béla kitért a filmművészszövetség elnökeként Andy Vajnával folytatott tárgyalására is: elmondta, hogy létrehoztak egy alternatív és független filmalapot tíz eurós indulótőkével, és várják mindazok támogatását, akik hisznek a művészet szabadságában. Lapunk rákérdezett, mi a véleménye Tarr Bélának Vajna azon kijelentéséről, amelyet még a Berlinale elején tett – s melyet számos szaklap lehozott –, miszerint a filmművészszövetség csak pénzre hajt. A rendező-producer úgy reagált: valóban várják, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap is támogassa az új kezdeményezést. Vállalják, hogy megoldják mindazt a kulturális feladatot, amelyről a MNF megfeledkezett, például az art mozik támogatását és a szaklapok gondozását. Nem utolsósorban pedig filmeket támogatnának ahelyett, hogy forgatókönyveket fényesítenek a végtelenségig. Hozzátette: minderre azonban a mai napig nem kapott választ Vajnától.
