Van azért sejtésem: mindenkinek azt mondta, hogy most végre megmutathatja, végre valami mást kell játszania, mint amit szokott. Persze, ez azt is jelenti, hogy az egész filmet félre kell szereposztani, tényleg csak azt nem értem, miért nem Arnold Schwarzenegger alakítja benne az aggódó apát, de hát a nagy Robert de Niro se sokkal különb.

Valamikor menet közben rá kellett jönnie, hogy most házhoz ment a pofonért, és olyan unottan semmilyen, amennyire csak telik tőle, amennyire három arckifejezéssel el lehet mondani, hogy hagyjatok békén. Isabella Rosselini lenyűgözően romos, Bradley Coopert pedig behülyítették azzal, hogy egyáltalán nem kell szívet tipornia, kockás zakóban idétlen áruházlánci beszerzőt játszhat, és nyugodjon meg, nem lesz szikra, nem lesz kémia, lelki kapocs, csak a zakó.

Ami a főszereplő Jennifer Lawrence-t illeti, ő tényleg jó, nem is tudom, mit csinál vagy mit nem csinál azért, hogy jó legyen, ott áll az anyajegyeivel, és mintha nem is kellene több, ennyivel is lehet érdekesnek lenni. Csak a főszereplő érdekessége nem teszi érdekessé magát a filmet, és tényleg nem értem, miért nem fogott senki gyanút, amikor kiderült, hogy ebben a filmben a halott nagymama meséli el, hogyan találta föl az unokája a felmosórongyot.

Nem volt könnyű, sokat kellett hozzá szenvedni, kellettek hozzá nehéz pillanatok, megalázó helyzetek, bátorság és erő az újrakezdéshez, de aztán mégis, mégis, győzött a tisztesség és a mindig kutató szellem, és a rongy megszületett. Mint tudjuk, a rongyot nem föltalálni nehéz, hanem eladni, de ebben az esetben a szerencse is mellénk, reszketeg nézők mellé szegődik, a főhősnő nemcsak feltalálni tud, de másokat meggyőzni is, így aztán beindulnak a telefonos rendelések.

Nem ez a történet vége, a filmszínházi időrablók még újabb és újabb perceket követelnek el az életünkből, ennyiben különböznek a régimódi útonállóktól, akik még megadták a lehetőséget: pénzt vagy életet. Pénzt és életet, de úgy kell nekünk, ha egyszer elhittük, hogy ilyen szereposztással egészen ostoba filmet nem lehet leforgatni.

Mindent lehet. Még azt is be lehet adni, hogy igen, ez Amerika, ahol a tehetség érvényesül, ahol ki lehet kapaszkodni kellő elszántsággal a hétköznapiság nyomorából, és ha egy gazfickóval bezárnak egy hotelszobába, elég azt mondani, hogy beszéltem az ügyvédeimmel, a pasas rögtön megtörik, és fizet, mint egy katonatiszt. Aki nem hiszi, ne menjen moziba.

Joy – forgalmazza az InterCom