A dzsesszmuzsikáról szólva Gőz László zenész, a BMC (Budapest Music Center) vezetője nemrégiben azt mondta: „A dzsessz azért fontos, mert a zene egyik fejlődési foka, amely szabadságával, rögtönzéseivel, hangzás- és harmóniavilágával, újító törekvéseivel beköltözött a kortárs világ- és a könnyűzenébe is. A dzsessz a mai muzsika egyik motorja.”

A BMC újdonságai Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Gőz arról is beszélt, hogy mindenféle nehézség ellenére létezik hazai dzsessz élet, egyre több helyen tanítják ezt a zenét, adódnak igényes fellépési lehetőségek, szerveznek fesztiválokat és dzsesszlemezek is megjelennek. Tegyük hozzá: főként a BMC jóvoltából. Ahol tizennyolc éve ugyanazt a koncepciót követik: albumaik hatvan százaléka esetében ők kérnek fel közös zenei produkcióra magyar és külföldi muzsikusokat. Így nemcsak a magyar zenészeket tudják bekapcsolni a dzsessz nemzetközi vérkeringésébe, de friss produkcióikat is. Idén eddig hat albumot dobtak piacra, év végére ez a szám tíz lesz.

Természetesen – és ezt már Wallner György nemzetközi kapcsolati referens teszi hozzá – miként a BMC esetében a legtöbb tevékenységet, így a lemezkiadást is egy komplex rendszer részeként kell elképzelni. A BMC másfél éve a Mátyás utcában megnyitotta új zenei központját, amelynek finanszírozását – éppúgy, mint a BMC eddigi tevékenységét – külső munkákból, pályázati pénzekből, állami támogatásból és a ház lehetőségeit kihasználó egyéb rendezvényekből, konferenciákból, hasonlókból lehet előteremteni.

A zenei központ Opus Jazz Clubjának igényes dzsesszkoncertjei közül jó néhány köthető együttműködésekhez. Ezek felvételeiből – esetleg kiegészítve a BMC stúdiójában felvett anyaggal – több fontos, amúgy nehezen finanszírozható dzsesszlemez született.

Wallner szerint, miközben persze nem mellékes, hogy hány darab talál vevőre az üzletekben, a kézbe vehető zeneanyag, azaz a CD lényegében nem más, mint egy névjegy. Egyfelől a BMC névjegye, amely a menedzseri munka, vagy éppen üzleti tárgyalások során kézbe adható, és azt az üzenetet hordozza: aki adja, értéket képvisel. Másfelől pedig mivel a zenész is kap belőle bőségesen, az ő névjegye is. Csinálhat belőle pénzt, találhat a segítségével menedzsert, fellépési lehetőséget, sajtómegjelenést, vagy segíthetik a promóciót is. Üzleti partnereknek, menedzsereknek zenésztársaknak adható névjegy, ami százszor elegánsabb, mint egy cetlire írt letöltési kód vagy egy pendrive.

A BMC lemezei körülbelül ezerezerötszáz példányban jelennek meg. Ezek egy része a hazai terjesztőknél kerül a polcokra, de kiadványainak stabil és jó nevű terjesztői vannak az úgynevezett kulcspiacokon: Amerikában, Angliában, Franciaországban, Dániában, Németországban, összességében a világ 24 országában kaphatók. Újabban Huszár László grafikus finom ízlésű borítókkal teszi komplett művészeti alkotássá ezeket a kiadványokat.

Az utolsó hat lemez mindegyike csemege! Borbély Mihály a magyar könnyűzenei örökség általa kiválasztott darabjait dolgozza fel. Grencsó István zenésztársaival egy különösen felszabadult, robosztus, erős érzelmi töltésű lemezzel jelentkezik, amelyen két fiatal és két rutinos zenész inspirálja egymást.

A Modern Art Orchestra Bacsó Kristóf szerzeményeit adja elő, finom alapossággal kicsiszolt zeneanyag, telt hangszeráradattal. Tóth Viktor szaxofonos Lukács Miklós cimbalmossal és Orbán György dobossal készített felvételeiben ezúttal visszafogott, lírai arcát mutatja.

Megjelent aztán két férfi énekes két egészen unikális lemeze. Az egyik a lengyel Grzegorz Karnas anyaga, amelyen lengyel triójával és Lukács Miklóssal hallható, a másik énekes német, őt Michael Schiefelnek hívják, egy cselló és ugyancsak Lukács Miklós cimbalomjátéka kíséri. Michael Schiefel – Platypus Trio. Ezt jegyezzük meg: alighanem az év egyik legjobb dzsesszlemeze lesz.