Elege lett Erdős Virágnak abból, hogy szabad és független alkotók nem juthatnak hozzá az állami kultúrafinanszírozás forrásaihoz (ösztöndíjak, elismerések stb.), vagy ha igen, akkor azt súlyos kompromisszumok árán tehetik meg. Mint ismeretes a költőnő volt az, aki nem fogadta a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert ösztöndíját (400 ezer forintot), amikor megtudta, hogy a Kárpátia nevű, politikai mértékletességgel alig vádolható zenekar is támogatáshoz jutott lemezének megjelentetéséhez az NKA pályázatán.

Talán már ekkor kezdhetett el érlelődni benne a Kéziratgyár gondolata, amelynek alapelveit a minap hozta nyilvánosságra a litera.hu-n. A közösségi irodalomfinanszírozás abból az elvből indul ki, hogy „még a jelenlegi körülmények között is létezhetnek pártpolitikai szempontoktól és ideológiai megfontolásoktól mentes formái". Egy efféle alternatívát jelenthetne az általa elindított kezdeményezés is.

A Kéziratgyár rendszeresen jelentetne meg a felületén egyoldalas kéziratokat a kezdeményezéshez csatlakozó szerzőktől, és lehetővé tenné az olvasóknak, hogy azok privát üzenőfelületen felvegyék a kapcsolatot kedvelt szerzőjükkel, és megvásárolhassa az adott mű teljes kéziratát. Az összeg változó, hiszen a szerző minden esetben lehetővé teszi a kézirat megvásárlója számára, hogy „az maga határozza meg azt a vételárat, amit a saját kondícióihoz mérten méltányosnak tart". Sőt, ha nincs erre fordítható pénze, akkor akár ingyen is hozzájuthasson a kiszemelt műhöz.

Az oldalra egy kézirat naponta egyszer kerülne ki.