„Kedves Nemes László! Az ön filmje szörnyeteg”

A franciák nem törődtek a nemzetközi díjakkal, nem várták meg az Oscar-osztást, már néhány hete megjelent egy, a Saul fia című filmet méltató és értelmező könyvecske.

Georges Didi-Huberman 1953-ban született francia filozófus és művészettörténész, fő kutatási területe a képelmélet és a kép esztétikája. Látta Nemes Jeles László­ Saul fia című filmjét, és hatása alatt hosszú levelet írt a rendezőnek. A francia után most magyarul is megjelent a Jelenkor kiadásában 52 kis alakú oldalon Forgách András fordításában. Ebből valók az alábbi idézetek:
„Kedves Nemes László! Az ön filmje szörnyeteg. Szükséges, koherens, áldásos, ártatlan szörnyeteg. Magas esztétikai tét és rendkívül kockázatos narratíva eredménye. Hogyan is ne lenne szörnyeteg egy olyan film, amelynek az a nagyon is valóságos Behemót a tárgya, ami az Ausch­witz–Birkenau tábor gépezete volt 1944-ben. (...)

A sötét moziteremben, a vetítés alatt néha kifejezetten arra vágytam, nem arra, hogy behunyjam a szemem, hanem arra, hogy minden, amire ön világosságot derít a filmben, ha csak egy rövid időre is visszakerüljön a feketeségbe. (...) Mert micsoda megpróbáltatás ez a világosság! Micsoda megpróbáltatás a képek nyüzsgő áradata, továbbá az elbeszélésnek ritmust adó hangok szüntelen pokla! Milyen szükséges és termékeny próbatétel! (...)

Az ön filmje rettenetesen tisztát­lan, hangos és színes. Benne minden mozgásban van, csupa sietség, a dolgok a megkülönböztethetetlentől haladnak a megkülönböztethető felé, és vissza. (...) A gesztusok is pokoli módon keverednek: egybefolynak a rettegés és az akarat gesztusai, az alávetettséget és az ellenállást kifejező gesztusok, az önzés és az empátia gesztusai, jön egyik a másik után (...)

A Saul fia valami lényeges dolgot mond a haldokló példaértékéről. Vannak rettenetes helyzetek, amikor meghal egy kisgyerek... Saul példaértéke – és amióta ez a történet létezik, a filmé – azon alapul, hogy egy olyan, a világgal és a benne működő kegyetlenséggel minden ízében szembeforduló helyzetet tudott teremteni, amelyben létezik egy gyermek, pedig már halott. Hogy mi magunk is kijuthassunk az iszonyú történet feketeségéből, túl a »fekete lyukon«, ami már történelem.” (Munkatársunktól)

Georges Didi-Huberman:
Túl a feketén
Jelenkor, 2016

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.