„Kedves Nemes László! Az ön filmje szörnyeteg”
A franciák nem törődtek a nemzetközi díjakkal, nem várták meg az Oscar-osztást, már néhány hete megjelent egy, a Saul fia című filmet méltató és értelmező könyvecske.
Georges Didi-Huberman 1953-ban született francia filozófus és művészettörténész, fő kutatási területe a képelmélet és a kép esztétikája. Látta Nemes Jeles László Saul fia című filmjét, és hatása alatt hosszú levelet írt a rendezőnek. A francia után most magyarul is megjelent a Jelenkor kiadásában 52 kis alakú oldalon Forgách András fordításában. Ebből valók az alábbi idézetek:
„Kedves Nemes László! Az ön filmje szörnyeteg. Szükséges, koherens, áldásos, ártatlan szörnyeteg. Magas esztétikai tét és rendkívül kockázatos narratíva eredménye. Hogyan is ne lenne szörnyeteg egy olyan film, amelynek az a nagyon is valóságos Behemót a tárgya, ami az Auschwitz–Birkenau tábor gépezete volt 1944-ben. (...)
A sötét moziteremben, a vetítés alatt néha kifejezetten arra vágytam, nem arra, hogy behunyjam a szemem, hanem arra, hogy minden, amire ön világosságot derít a filmben, ha csak egy rövid időre is visszakerüljön a feketeségbe. (...) Mert micsoda megpróbáltatás ez a világosság! Micsoda megpróbáltatás a képek nyüzsgő áradata, továbbá az elbeszélésnek ritmust adó hangok szüntelen pokla! Milyen szükséges és termékeny próbatétel! (...)
Az ön filmje rettenetesen tisztátlan, hangos és színes. Benne minden mozgásban van, csupa sietség, a dolgok a megkülönböztethetetlentől haladnak a megkülönböztethető felé, és vissza. (...) A gesztusok is pokoli módon keverednek: egybefolynak a rettegés és az akarat gesztusai, az alávetettséget és az ellenállást kifejező gesztusok, az önzés és az empátia gesztusai, jön egyik a másik után (...)
A Saul fia valami lényeges dolgot mond a haldokló példaértékéről. Vannak rettenetes helyzetek, amikor meghal egy kisgyerek... Saul példaértéke – és amióta ez a történet létezik, a filmé – azon alapul, hogy egy olyan, a világgal és a benne működő kegyetlenséggel minden ízében szembeforduló helyzetet tudott teremteni, amelyben létezik egy gyermek, pedig már halott. Hogy mi magunk is kijuthassunk az iszonyú történet feketeségéből, túl a »fekete lyukon«, ami már történelem.” (Munkatársunktól)
Georges Didi-Huberman:
Túl a feketén
Jelenkor, 2016
