A Heti Hetes elfáradt. A Heti Hetes modoros lett. Nem mostanában történt ez. Nem tudom, mikor. Egyszer csak. Már a legelején is mutatott hajlamot a modorosságra, a rögtönzés mellett tulajdonképpen erre épül az egész műsor, a bekódolt mézmázra, a fixen hozott manírokra és típuspoénokra. És arra, hogy illusztrációként mindig van, mindig lesz annyi képtelen hír, amiből simán összerakható egy órányi valami, amit le lehet adni kezdetben péntek, szombat, most meg már jó régóta vasárnap este a tévében.

Ebben nem is kellett csalódnia a Heti Hetes haszonélvezőinek, mert hírekben tényleg kurvajó ez az ország. A magyar közélet megbízhatóan hozta a formáját, a Heti Hetes pedig igyekezte varrogatni a ráncokat felfelé. Teátrális elvonulások, majd visszavonulások, néha a tagság is frissült. Volt, akinek jól állt ez a németből magyarított véleményorkán, más megsemmisült egy-egy ilyen adás alatt, mert egyszerűen nem működött az évtizedek alatt kifejlesztett rutinja.

Önismereti tréning volt ez képernyős arcoknak. Tizenhárom év alatt kilencvenen fordultak meg a műsorban, köztük, olvasom, öt Kossuth-díjas. (És?) Sokszor keltették halálhírét a műsornak, egyszer már mi is eltemettük szépen, az elmúlt egy évben aztán többször is híre ment, hogy tényleg megszűnik a Heti Hetes. Szünetek, gázsicsökkentés, újraindulás.

Én értem, hogy újra el kellett gondolkodni: a Heti Hetes évekig az RTL Klub egyik legnépszerűbb műsora volt, most meg ott tartunk, hogy Hajdú Péter már hülyére veri, ha nagyon akarja. A mainstream kínálat legkínosabb műsorvezetője, Orbán pertucimborája, Műmájerország ENSZ-nagykövete. Ez nemcsak a stáb hibája, de a nézőre sem lehet rákenni a dolgot.

A néző teljesen emberi módon viselkedik, mikor máshová kapcsol: ha rákap a hülyeségre, egyre több kell neki a cuccból, sőt egyre durvább is esetleg. Egy jó Frizbi, mondjuk, a modorosság csimborasszójának nonpluszultrája. Ennek szükségszerűen rezisztencia lesz a vége. Egy atomvillanást hova tudsz fokozni?

A hazaárulók hagyatéka

A Heti Hetest előbb a vérpadra küldték, majd az utolsó percben mégis odaszóltak, hogy elmarad a kivégzés – színtiszta promóció. Meg kedves szándéknyilatkozat: egy már nem létező műsort egy még nem létező csatornán folytatnak majd. Mindenki megnyugodhat, kivéve a műsor rajongóit, mert most, Bródy János búcsúdala után azért nekik is el kell gondolkodni kicsit.

Vagy az van, hogy a Heti Hetes nem volt elég ostoba és cseppfolyós, ezért mennie kell, vagy pedig az, hogy nem volt elég kemény, és ezért főtt le a kávé. Esetleg azért, mert az RTL Klub úgy döntött – valamiféle rosszul értelmezett függetlenség ürügyén, vagy nagyon is jól értelmezett politikai kérésre reagálva –, hogy a minden háztartásban fogható főcsatornán nincs szükség véleményműsorra a továbbiakban.

Egy megosztó véleményműsorra pláne, akármit jelentsen is ez. Egyértelműen kamu, hogy a Heti Hetes az úgynevezett baloldal felszopóműsora lett volna, ahogy (vagy kicsit máshogy) azt úgynevezett konzervatív körökben mondani szokás. Ez még akkor sem több jól hangzó hazugságnál, ha a műsorban tényleg szinte kizárólag úgynevezett baloldalinak, illetve liberálisnak elkönyvelt véleményformálók ültek és ülnek. Ugyancsak a szelektív memória lehet az oka, hogy az úgynevezett konzervatív kritikustábor nem emlékszik a szoclib impotenseket gyaluló poénokra, poénkezdeményekre.

Szerencsére Magyarországon is van internet, úgyhogy utána lehet nézni, mit végeztek az elmúlt 13 évben ezek a hazaárulók. Számtalan viccesnek szánt, de unalmas és erőltetett eszmefuttatással rombolták ugyan a becsületes magyarok humorérzékét ebben a műsorban, de azt talán mégsem lehet a nyakukba varrni, hogy ha úgynevezett konzervatív elmék elkezdtek Heti Hetest csinálni, akkor abból mindig Sajtóklub lett. Tényleg tragédia, ha egy ilyen műsor ilyen hosszú ideig véleményvezéri szerepet tölthet be a tévénézők egy részének életében, de az még ennél is nagyobb tragédia, hogy nem verseny során harcolja ki magának ezt: azért nyer, mert nincs vetélytársa. Volt valami Buzera a TV2-n, de azt hagyjuk.

A vetélytárs-nélküliség nem tesz jót. Mert mi van, ha lefelé megy a görbe? Ha nem azért állok vesztésre, mert a többiek jobbak, mint én (többiek ugyanis nincsenek), akkor nem értem, hogy mi újság, és elkezdem a kétségbeesést. A műsort korábban perlő Grespik László a Heti Hetesben? Poénnak erős, paródiának gyenge.

Még egy tisztességes karikatúrára se futja ennek a nemzetnek.

Bolondos dallamok

Mégiscsak az a legfurcsább az egészben, hogy az ok, amiért a Heti Hetes megérdemelné, hogy örökre eltűnjön a képernyőről, ugyanaz, amiért sajnálni lehet ezt a kvázibukást.

Mivel a műsor egyeduralkodó a szórakoztató hírmagyarázat és a tévéglossza műfajában, a legnagyobb kereskedelmi csatorna programjáról való eltűnésével sokan elesnek a lehetőségtől, hogy lássák, be lehet szólni bárkinek. Mert hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz: a társadalom túlnyomó többsége számára még ma is a televízió a szórakozás és a hírek fő forrása. Sokan csak itt, ebben a műsorban érezték, némi színészi, komikusi rásegítéssel, hogy egy-egy hír mennyire abszurd, és hogy hol élünk egyáltalán, milyen egy imbecillis a mindenkori hatalom. Mert természetesen az.

Nem érdemes elfelejteni ugyanakkor, hogy ez a műsor egy kevéssé differenciált humorképet erőltetett az ilyesmire fogékony nézőseregre, s mivel kihívója tényleg nem akadt: tehette mostanáig. (Az utolsó nagy fogás Hajós András volt – ha ő nem ül be a humor nagyágyúi közé, szerintem már rég nem csengene senkinek a mostani állás szerint körülbelül 150 ezer forint adásonként.)

Hernádi Judit, amennyire látni lehetett, sírt az 500. adás végén Bródy dalára, gyászában sajnos nem tudok maradéktalanul osztozni. A Heti Hetes ugyanis jócskán hozzájárult a modoros, affektáló Magyarország jelenlegi állapotaihoz, virtigli gonosztevőket nemesített fel szimplán nevetségessé.