Victor Vasarely és Amerigo Tot mellett Hajnal – ahogy világszerte megismerték, Giovanni Hajnal – a harmadik nagy a 20. században, aki a kezdeti magyarországi siker után külföldre ment és befutott, de kevés festő van, akit nála jobban elhanyagolt volna a közfigyelem.

VI. Pál audiencia-terem, Vatikán, 1971.

Egyéni kiállítása 1945 után 1997-ben volt utoljára, egy portfréfilmről tartott januári pódiumbeszélgetésen kívül pedig azóta sem történt semmi, ami egy kicsit azért visszatetsző olyasvalaki esetében, akit világszerte egyhangúlag a 20. századi mozaikfestészet és könyvillusztráció vezető alakjaként tartanak számon.

Az életrajzok szerint Hajnal ezt a címet a leginkább Santa Maria Maggiore üvegablak-sorozatával érdemelte ki, de rengeteg templom számára készített vallási témájú festett üvegablakokat Milánóban a dómtól Luxemburgon át Maniláig és New Yorkig, annak a mesterét, Aba-Novák Vilmost idéző dinamizmusnak a jegyében, amely a Swift Gulliverjéhez és Dante Isteni színjátékához készített könyvillusztrációira és a Vatikánnak készített bélyegsorozatára is jellemző.

A szerteágazó életműből most a Balassi Intézet rendez kiállítást Rómában. És ez a tárlat amellett, hogy nyolcszáz kilométeres távolságból pótol egy fél évszázados hiányt, még rendhagyó is, a Római Magyar Akadémián május 9-től június 15-ig látható festményeknek legalábbis vajmi kevés közük van a valláshoz.

A főszerep a személyesé és az önreflexióé – az önarcképeken túl azokon az állatrajzokon is, amelyek megdöbbentő erővel tárják fel az emberi érzések sokféleségét, a belső vívódás, a félelem és a bezártság érzetét.

De rendhagyó a kiállítás azért is, mert ezeknek a festményeknek a döntő többsége soha nem szerepelt a nyilvánosság előtt. A két kurátor Balázs Kata és Németh Pál százoldalas katalógust készített róluk.

Hajnal egyébként a műveihez mérhetően nagy világjáró volt. Olaszországot már tizennyolc évesen bejárta, amikor pedig 1948-ban – négy évvel azután, hogy Aba-Novák és Szőnyi István szárnyai alatt végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán – végleg dobbantott Magyarországról, Firenzéig gyalog tette meg az utat.

Bár az olaszok azonnal ráragasztották „északi festő"(pittore nordico) bélyegét. ez csak afféle kötelező kör volt. Hajnal az olasz gótika és a reneszánsz művészeinek a szimbolizmusára játszó alkotásaival könnyeden beépült az olasz művészeti életbe – és lett hórihorgas alakjával évtizedeken át, a haláláig, 2010-ig az egyik központi alakja a római magyarok társasági életének.

HAJNAL JÁNOS RÓMAI MŰHELYÉBEN
Emlékkiállítás Hajnal János műveiből a Római Magyar Akadémián
Accademia d'Ungheria di Roma (Palazzo Falconieri), via Giulia, 1
accademiadungheria@gmail.com
www.roma.balassiintezet.hu
www.facebook.com/Accadung

A kiállítás kurátora BALÁZS Kata és NÉMETH Pál.
A tárlatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, a Kultúra Pápai Tanácsa és a Szentszék melletti Magyar Nagykövetség védnökségével valósult meg. A kiállítást CSORBA László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója nyitja meg.