Teknős Miklós

Egy fénykép olykor magával hurcol egy másikat is. Mert mit látunk ezen a felvételen? Iskolafolyosó – a fókusz homályos hátterében tévedhetetlenül felismerjük az olajjal mázolt falakat a jó magasan elhelyezett tablókkal meg a szélre állított tornapadokat –, az előtérben pedig egy diák.

A kérdés persze az, mit keresett fotósunk éppen ebben az iskolában. Azt, ami ezen a képen nem látszik.

A másik fotó kvázi előterét: azét az interneten mára már önálló életet élő képét, amelyen az a bizonyos infernális vécé látható.

Egy mellékhelyiség, amelynek nemhogy egy magyar iskolában, de az egész országban nem volna szabad léteznie, mégis prímán megvan, és bizonyára akad jó néhány polgártársunk, akik szerint nincs abban semmi csodálnivaló, hogy Tarnazsadány állami iskolájában ilyen mosdóba járnak a gyerekek.

Nézzék hát meg ezt a másik képet, és ha kellően romantikus lelkek, gondoljanak most a hollywoodi filmekre, amelyekben a zene, a sport vagy egy elhivatott pedagógus, esetleg pap kiragadja az eleve elrendelés kátyújából a gyereket, és elindítja a boldogsághoz, az érvényesüléshez vezető úton. Hogy honnan kell indulni, azt mutatja meg ez a két fénykép.