Fanatikus elektronikuskönyv-drukkerként el kell ismernem, több vereséget is szenvedtünk az idén. Megjelentek művek, amelyek nem adják ki a teljes élvezetet e-olvasón vagy tableten. Olyan gyönyörűséges könyv-műalkotást pedig, mint az Esterházy–Szüts-kötet még sohasem tartottam a kezemben! Tudom, hogy a kész akvarellekhez készült a szöveg, ez e tudás nélkül is nyilvánvaló volna, de mindegy, mert egységes egész, egymásba játszó és együtt élő, új minőség jött létre.

Esterházy Péter otthon van a művészi műfajok keverésében. Írt például Szebeni András fotóihoz szöveget (A vajszínű árnyalat), gyakran kísérik Dés László és más zenészek a felolvasóestjeit, nemrég mutatták be a Budapest Music Centerben Joseph Haydn a Krisztus hét utolsó szava a keresztfán című oratóriumát az ő szövegével.

Alkotói műfajai is változatosak: regény, novella, dráma, tárca, még saját köztes formát is létrehozott: „ujjgyak". Talán csak versre nem emlékszem. Most már az sem hiányzik, mert az új könyv: prózavers-festményfüzér. Mi posztmodern, ha nem ez?!

Mint tudjuk, a köznapitól a művészi szöveget azonkívül, hogy többféle értelmezési lehetőséget kínál, az különbözteti meg, hogy sokkal kevesebb benne a fölösleges elem (redundancia). A versben meg semmi ilyennek nincs helye. Az Esterházy-hívők örülhetnek hát: minden szót, mondatot, bekezdést aláhúzhatnak, bármelyiket föltehetik a netre, mindenki a saját élet- és művészetfelfogásának kifejeződését látja majd az ak­tuális idézetben.

Például ebben: „A szerelem nem azonos a boldogsággal, de nem találunk se színt, se formát, se festékmozgást, amely ezt tárgyalná. A teljesség, a szerelem is az, egy könyv is az, nem azt jelenti, hogy minden ott van, hanem hogy semmi sem hiányzik. Valami mindig hiányzik, van ilyen vélemény is."

Máris látszik, hogy ez ugyan a halál könyve volna – egy szereplője Hasnyálmirigyrák –, de inkább az életé: a szerelemé. És ha már, feltétlenül olvassuk el benne a testiség ritka szép megörökítését. Ehhez nagyon ért Esterházy. Amikor helyük van, simán leírja a köznapi megnevezéseket: 'pina', 'fasz', és a szerelmesek a kitelepítés idején történt első találkozásánál sem hamisít szeméremből: „Anyám sárga, ujjatlan kartonruháját viselte, kikandikált belőle a hónaljszőrzete, melle a lépésekkel együtt döndült, vidáman, erősen, kihívóan. De megbasznám, gondolta apám figyelmetlen figyelemmel, bár ezt nehezen tudnám bizonyítani." (Mint Toldi: „Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, / Szép magyar vitézek, aranyos leventék!")

De nincs szükség semmiféle pornográfiára, amikor a gyönyört hozza az olvasónak: „A nő nehézzé tette magát, nyomta vissza A.-t. Ő volt a férfihoz szögelve, mégis mintha ő szögelte volna a férfit az ágyhoz. Visszaszögelt."

És akkor még ott vannak azok a Szüts-akvarellek!