Ma délelőtt viszont a Pozsonyi úti Láng Téka könyvesboltban Szüts Miklós festőművésszel dedikálta most megjelent közös kötetüket, A bűnöst.
Művészbarátja akvarelljeire rácsodálkozva néhány éve megígérte, hogy "gyilkosos" történeteket fog hozzájuk írni. Akkor nem lett semmi ebből, mostanra viszont elkészült a festményekhez egy igazi Esterházy-szöveg, amelyben csak egy gyilkos szerepel. A hasnyálmirigyrák – vágja rá értő olvasója. És nem lőjük le a poént, ha "hát persze" mondjuk rá, de az is biztos, hogy a "dehogyis" vagy a "nem egészen, sőt!" válaszok is pontosak volnának.
A 11-re ígért rendezvényre fél 10-kor megérkezett az első "helyfoglaló", és fél órával kezdés előtt már vagy százan vártak a szerzőkre.
Egy utcasaroknyi hosszúságban álltak és vártak az emberek. Legtöbben A bűnösre kértek "áldást" (több példányra is: nyilván karácsonyi ajándéknak is szánják), de régebbi Esterházy-köteteket is hoztak magukkal. Még egy 1986-os Bevezetés a szépirodalomba kötetet is láttunk. – Ebben van A szív segédigéi! – mondta a középkorú hölgy. – A legfontosabb, amit életemben olvastam!
Valamivel 11 után érkeztek meg a szerzők, a körút felől sétáltak a bolthoz, vagyis szembe jöttek a szép rendben várakozókkal, akik illedelmesen nyújtogatták a nyakukat, féltőn lesték Esterházyt. Nem lehet mást mondani, megható volt az a szeretet, ahogy pillantásukkal szerették volna segíteni minden lépését.
A dedikálás teljes rendben folyt. Lassan fogyott a sor, mert mindenkivel váltottak egy-egy mondatot, még rajzoltak is a könyvekbe.
Szüts Miklós karácsonyfával díszítette aláírását, de amikor valaki nyulat kért, Esterházy magához ragadta a kezdeményezést: "Nyúlban jó vagyok, ugye?" – jelentette ki, nyilván a Irene Dische, Hans Magnus Enzensberger és Michael Sowa könyvére, az Esterházyakról szóló Egy házy nyúl csodálatos életére utalva.
És tényleg eléggé jó nyulat rajzolt.
Arra a kérdésünkre, hogy dolgozik-e most új könyvön, azonnal kontrázott: – Hiszen éppen most jött ki ez! – Szütshöz fordulva méltatlankodott: – Ide jön az ország vezető lapjától, és arra kíváncsi, mikor jön ki a következő, mikor még erről sem készült recenzió!
Aztán reagált lapunk mai számának Hétvége mellékletében megjelent mondatra is. Fenyő D. György, a Radnóti Gimnázium magyartanára mondta, hogy mostanában nehezebben értik Esterházyt a diákok, mint mondjuk, tíz éve.
– Igen, értem én, hogy kell egy régebbi fajta műveltség a könyvemben előforduló utalások megértéséhez – magyarázta. – Ugyanakkor a megértésnek vannak szintjei, és azért mindig van történet is abban, amit írok, csak éppen másként jelenik meg. Bonyolult dolog ezt megragadni, de lehet, hogy régebben tényleg könnyebben értettek meg.
A dedikáltatók ezután tovább sodortak bennünket, de annyit még megtudtunk Nyáry Krisztiántól, a Magvető igazgatójától, hogy most úgy látják, az író állapota megengedi, hogy dolgozzék. Esterházy az Egyszerű történet vessző száz oldal című regényének három változatát tervezte, és az eddig megjelent kettő – a kardozós változat, a Márk-változat – után most készül a harmadik is.
