Nem szeretném túlvizionálni a Rossz szomszédság 2 című filmet, de mégis azt érzi az ember, hogy valami furcsa jelentés a közelítő végről. Nem annak szánták, hanem könnyed és mai vígjátéknak, kis generációs csetepaténak, amelyben Seth Rogen vállalja, hogy a rövidebbet húzza, ő a harminc fölötti apuka, akinek már más gondja sincs az életben, mint hogy tönkretegye a fiatalok szórakozását. Mert el kellene adni a házat, de a reménybeli vásárló vissza fog lépni, ha látja, hogy egyetemista csajok randalíroznak éjszaka.

Van tehát minden, ami egy ilyen jellegű amerikai filmben mostanában lenni szokott, kakilás, fű, dildóval játszó kicsi gyerek, hasizom és egy idő után meglehetősen fárasztóvá váló beszédnívó, amit Speyer Dávid néha megpróbál földobni a magyar változatban, de nyilván ő is érzi, hogy nem érdemes belefeszülni a munkába, így jó ez, ahogy van. Vagy így rossz.

A leginkább az idegesítő, amikor a fölhúzott orrú néző mégis elröhögni kénytelen magát. Szeretném helytelenítőleg csóválni a fejem, hogy tényleg nincs már más téma a nyugati parton, csak a marihuána, hogy ki lopja el kitől, és miért, miképp lehet ágyi poloskákat telepíteni a szomszédokhoz, de hát az idétlenség, sajnos, utolér, és hopp, nevettem, remélem, nem vette észre senki.

Mert igazából azért ülök itt, hogy arról beszéljek: ez a kultúra megérett a pusztulásra. Az egyetem csak annyi, hogy miképp lehet részegen és beszíva élni öt éven keresztül, s ami utána jön, az csak a vágy a tavasz után. De boldogok is voltunk, amikor csak hálni járt belénk a józanság!

Ne nőjünk fel soha, mondja Seth Rogen, ahogy valaha Adam Sandler mondogatta, amikor még nézhető filmeket készített, és feltételezhető, hogy egyszer még Rogentől is átveszi valaki a stafétát, hogy múlt ifjúság tündér taván nézegesse a visszfényeket. Talán csak ez a különbség a XIX. és a XXI. század között. Akkoriban a szerelem volt a kábítószer. Most a kábítószer a szerelem.

Rossz szomszédság 2
Forgalmazó: UIP Duna Film