A kedvencem a mezőnyből – mondta Karel Och, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója informálisan. Mielőtt bekönyvelnénk Hajdu Szabolcsnak és csapatának a Kristály Glóbuszt, muszáj megjegyezni, hogy szervezők nyomásától független zsűri dönt majd hétvégén a díjakról. Ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy a mikrorealizmusával a magyar versenymű magasan a legaktuálisabb a mezőnyben.

Török-Illyés Orsolya, mint Anya

Társadalomkritikus film a régióból van több is versenyben, a cseh Jan Sverak A tanárja vagy a szlovén Damjan Kozole Éjszakai életje. De ezekből művekből szerintem hiányzik az igazi átütő erő. Hajdu Szabolcsnak viszont sikerült nyolcvan percben a jelen összes frusztrációját igen érzékenyen egybegyúrnia. A kivándorlás, a pénztelenség, a mindennapi bizalmatlanság, a párkapcsolati problémák, a hűtlenség problémaköre, de legfőképpen a jövőkép totális hiánya bele van kódolva a családi dialógusokba. A „eszmefuttatások" oka, hogy Skóciából, minden pénz nélkül hazaérkező Ernelláék és a házigazda Farkasék között szinte vibrál a levegő: ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, de mindenki másképp reagál rá. Hajdu keserű pirulája, ha nem is gyógyír mindenre, de arra bőven elég, hogy a megtekintése után megálljunk egy pillanatra gondolkozni saját „boldogságunkon".

Ernelláék Farkaséknál
Rendező: Hajdu Szabolcs