„Manapság sok barátomat, s azokat, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak, a kivándorlás gondolata foglalkoztatja. Ők hajlandóak a rezsimmel harcolni, de nem akarnak birkózni azzal a nyolcvanvalahány százaléknyi honfitársunkkal, akinek ez a rezsim, úgy látszik, tetszik. Akkor maradjanak ők itt az ő Putyinjukkal. Van, aki a földrajzi emigrációra készül, van, aki belső, egzisztenciális emigrációra. Ez utóbbit is megtehetjük, mert él még a szovjet tapasztalat a közeli barátok konyhai mikroközegének működtetéséről.”

Sergei Karpukhin / Reuters

Borisz Akunyin grúz származású népszerű orosz író (képünkön) írta mindezt pár napja a blogján, s a szöveg bejárta az internetet és a világsajtót. Akunyin, aki magánemberként, nem pedig a műveiben politizált, azt írta ugyanitt, hogy számára semmi sem közös a putyini Oroszországgal. „Nem akarok emigrálni, de időm nagy részét a határokon túl töltöm majd”, írja a szerző, akinek tucatnyi könyve olvasható magyarul is. Akunyin külföldön is népszerű, eddig is sok időt töltött Franciaországban, hasonlóan más mai orosz szerzőkhöz. Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, műfordító, az ELTE egyetemi tanára szerint az utóbbi évtizedekben az orosz irodalom „sztárjai” kétlaki életet élnek: Viktor Jerofejev, Viktor Pelevin, Ljudmila Ulickaja is egyszerre él Nyugat-Európában és Oroszországban – bár inkább Nyugat-Európában. Vannak példák az ellenkezőjére is: Tatjana Tolsztaja például visszaköltözött Oroszországba – emeli ki. (Korábban megírtuk, hogy Ljudmila Ulickaja moszkvai sajtóértekezletét - feltételezhetően egy a Spiegelben megjelent, kormányt kritizáló cikke miatt - az utolsó pillanatban lemondták, Andrej Makarevics rockzenészt pedig "árulónak" kiáltották ki, miután koncertet adott egy a kijevi kormányerők ellenőrzése alatt álló városban. - A szerk.)

A Putyin-rezsim módszerei az irodalmár bírálókkal szemben erősen emlékeztetnek a szovjet rendszer módszereire. Legutóbb például az Izvesztyija írta meg, hogy a hatóságok nyilvántartásba fogják venni azokat a blogokat, amelyeket legalább háromezren olvasnak. A cél az – mint állítják –, hogy eltávolíthassák a „pontatlan vagy rágalmazó közléseket”. Ehhez még bírósági ítéletre sem lesz szükség; elég, ha a kormányzathoz nagyon közeli legfőbb ügyészség hivatala „szélsőségessé” minősíti a blog tartalmát. A politikailag elkötelezett és Putyin rezsimjével kritikus szerzőknek – Borisz Akunyin mellett a magyar olvasók előtt ugyancsak ismert Eduard Limonov is ilyen – jó esélyük van egy ilyen minősítésre.

A Komszomolszkaja Pravda sem akar lemaradni az Izvesztyija mögött: szemleírója azon sajnálkozik, hogy Akunyin szándéka szerint nem véglegesen hagyja el Oroszországot. – Az lenne jó, ha azok az írók, akik nem értenek egyet a párt és állam irányvonalával, egyszer s mindenkorra elhagynák Oroszországot. – Számos orosz író ment el az önkényuralmak idején: Turgenyev és Gorkij ideiglenesen, Bunyin, Nabokov, Brodszkij örökre, Szolzsenyicint bebörtönözték, deportálták, majd 1973 és 1994 közt külföldön élt. Az idősebbek és a történészek emlékeznek rá, hogy a szovjet sajtó és az írószövetség milyen kampányokat folytatott a másként gondolkodó szerzők ellen; elég csak a két Nobel-díjasra, Borisz Paszternákra és Alekszandr Szolzsenyicinre utalni. A módszerek és a hangnem újraéled: „munkáslevelezők” támadják Akunyint.

Az orosz irodalomnak erős hagyománya a politikai elkötelezettség. A mindenkori önkényuralmak hatalmasai pedig – Sztálin nyomán – erősen hisznek benne, hogy az írók a „lélek mérnökei”, s ezért veszélyesek a rezsimre. Jól járnak, ha „csak” menniük kell.