Erről kell újra és újra beszélnünk

Majd biztosan újra és újra írni kell róla, írnom kell róla. Nem a haláláról, mert a halála megváltás lehetett a kíntól, amit betegsége mért rá utolsó csapásként, hanem az életéről, mely minden látszat ellenére tékozlón gazdag volt és példátlanul kegyesen bánt vele. De leginkább a műveiről kell majd újra és újra írni, amelyekkel az életén is túltett. Túlnőtt bennük a személyes tulajdonságain, a származásán és a nacionalitásán, amit elraboltak tőle, és soha vissza nem kaphatott. Még a nemén és a nevén is túlnőtt. Mindazokon a meghatározottságokon, amelyeket oly nagy becsben tartunk. Egyedül talán a nyelvén nem nőtt túl, az anyanyelvén. Anyanyelvén senkiével össze nem téveszthető, szigorú rendet teremtett. Erről a nyelvről, erről a rendről kell majd újra és újra beszélnünk, addig pedig csöndesen virrasztanunk.

Nádas Péter

Legmagányosabb magány

Sokáig mélytengeri nyomás alatt élte az életét, alkotta nagy műveit, míg világhírű nem lett. Alkotói erejének csúcspontja teljes ismeretlenségben töltött éveire esik. 1989 és 1996 között sokat voltam vele. Szerettem a legmagányosabb magányhoz sokáig ragaszkodó lényét.

Aki Kertész Imre enigmatikusan sorsszerű sorstalanságán elgondolkodik, annak azon is érdemes tűnődnie, hogy ő az egyetlen német koncentrációs táborlakó, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. Az az ember jutott a világ tudomására leginkább közülünk, akinek először nem adták ki a később Nobel-díjat kapott regényét, és őt sajnálta a cenzora, amikor visszaadta a könyvét. De nem ezért, hanem amiért ilyen megírhatatlan és felejteni való, borzalmas témát választott magának. Miért nem igyekszik túlkerülni azoknak a rég elmúlt időknek az emberhez méltatlan mocskán? Azt válaszolta, Auschwitzban nem úgy piszkolták össze, hogy azt lemoshatná magáról. Eztán az ember nem lehet az, aki volt. Vagy akinek hitte magát. Akkor sem, ha szeretne. A jövő kultúráját erre a felismerésre ajánlotta alapítani. Ezért kapott Nobelt is és örökre helyet azoknak a szívében, akik megértették, hogy Auschwitzot nem lehet túlélni annak sem, akinek sikerül.

Kornis Mihály

Szenvedélyes vágy

Kertész Imre szenvedélyesen vágyott a világ, az emberi lét megértésére. Ennél szenvedélyesebben talán csak arra törekedett, hogy megtalálja a gondolatait leghűségesebben kifejező nyelvet. Rajta kívül kevesen értelmezték mélyebben és hozzáférhetőbben a XX–XXI. század történéseit. A Sorstalanság szavai nélkül nem lettek volna a Saul fia képei. Jó érzés, hogy még láthatta a filmet. Hiá­nyozni fog.

Nemes Jeles László