2006 októberében egy „kedves bácsi” keresett a szerkesztőségben. Kollégáim mondták így – én ugyanis éppen nem voltam a helyemen. Dunai Ferenc volt, A nadrág című kötetét hozta, benne a következő dedikációval: „Zappe Lászlónak, aki hajdanában jogosan levágta egy Várszínházban bemutatott darabomat – csorbám kiköszörülésének kísérleteként…” Az említett darab nem is szerepel a könyvben. Az ilyen szerzőt nem lehet nem szeretni. Bölcs és szerény. Önmagát is képes reálisan látni.

A nadrág című bohóságnak azonban a darabírói szaktudás a fő erénye. A nadrág most is működik, amikor a nézőtéren ki tudja, hányan ülnek olyanok, akiknek személyes élményeik vannak a hatvanas évekről. A darabot ugyanis 1962-ben mutatták be a Vígszínházban Feleki Kamill és Ruttkai Éva főszereplésével. Szocialista vígjáték volt, abban különbözött a polgáritól, hogy a szocializmus világában játszódott. A bonyodalmak, a fordulatok, a poénok azonosak voltak.

Kerekes József és Gubik Ági

Vállalatvezető vidéki kiküldetésről hazatérőben útba ejti szeretőjét, aki a beosztottja. Ám itt baleset éri. Talán nem véletlenül. Az asszony, aki szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatát az igazgatóval, eláztatja a férfi nadrágját, amit a gáz fölött próbálnak megszárítani. Ettől az elázott nadrág megég. A fontos elvtársra közben nagy feladat vár: ünnepi beszédet kellene tartania. Ehhez pedig elengedhetetlen egy nadrág. Mindenki elképzelheti a komplikációkat. De jól megírni csak kevesen tudják. Dunai Ferenc nagyon tudta.

Poénról poénra halad a cselekmény, miközben lelepleződik a szocialistának nevezett álerkölcs, amit mindenki hirdet, de senki sem vesz komolyan. A végén mégis minden jóra is fordul, nyilvánosan semmi sem derül ki. Csak az egyetlen becsületes ember, a naiv és szerelmes műszaki rajzoló jár rosszul, de ő is beletörődik a sorsába. A boldog vég boldogtalan világról tudósít.

A Karinthy Színházban, Karinthy Márton jól pörgő rendezésében, Juhász Kata lakótelepi szűkösségű díszletében, Tordai Hajnal ruháiban kifogástalanul forog a bohózati gépezet.

Kerekes József egyéni fazont ad a képlékeny jellemű igazgatónak. Formátumosan pitiáner. Vezető szerepéhez nem férhet kétség. Gubik Ági a szerető szerepében energikus derűvel pörgeti a cselekményt, mulat főnökén, miközben lázongva szolgálja. Dányi Krisztián a kelleténél egy árnyalattal hülyébbre veszi az áldozatot, a műszaki rajzolót. Marton Róbert Hitler-bajuszos szakszervezeti vezetője jó munkáskáder-karikatúra azokból az időkből.

Amelyeken ma is jókat röhögünk. Vagy máson is?

Mindenesetre a bohózat örök.

Dunai Ferenc: A nadrág
Karinthy Színház