A múlt héten még simán fogadtam volna, hogy a nagypolitika reprezentánsaitól, de különösen az egyiktől tökéletesen független Civil Összefogás Fórum a politikai környülállás változásait követve friss figurákkal gyarapítja majd méltán nagy sikerű bohócos szériáját, és bár fogadtam volna (ha lett volna kivel). Elkészült egy új verzió, amelyről a rendőrségi gyanúsítottazonosító szobában szomorkodó Bajnai Gordon és Hagyó Miklós hiányzik ugyan, a lassan pergő börtönévek kilátásával kecsegtetett Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc közé azonban sikerült remekül bemontírozni a nem egészen mostanában, de bizonyos szempontból éppen idejében leleplezett Simon Gábort: jó öreg cimboránk, a bohóc immár az ő vállát karolja át, miközben fejéből veres gondolatbuborék száll kifele: „Honnan van egy MSZP-alelnölnek 240 milliója?” – töpreng legott.

A másik újdonság, hogy a három politikus neve alá a pontos titulusukat is odaírták, nehogy valaki azt hihesse, hogy például Mesterházy Attila egy egészen más párt elnöke, mint amelyiké. Ha eddig nehézségekbe ütközött volna, így már csakugyan gyerekjáték az azonosítás.

Láttam két LMP-s plakátot, amely szintén az újdonság erejével hatott rám, bár lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé a múltkor. Az egyik a „Magyar sikersztorik – Válságálló vállalkozások, erősebb helyi gazdálkodók”, a másik az „Erős vidék – Elsőbbség a helyi gazdálkodóknak és termékeknek” címet, illetve alcímet viseli, ez már önmagában is frappáns, ráadásul mindkettő hűen követi a lapunk által korábban már hivatkozott LMP-s poszterek koncepcióját, tudniillik, hogy 0,4 km/órás sebességnél gyorsabban haladva semmiképp se lehessen értelmezni a betűk között, fölött, alatt elhelyezett, igen nagyszámú grafikai utalást. De nézzük csak, mit is ne.

Az előbbi plakát bűvöskocka-motívumokkal ékesített első A betűjén egy fiatalember laptopozik láblógatva, a G valami zselébe olvasztott gyümölcs- vagy édességdarabokat, esetleg sültszalonna-kockákat ábrázol (nem biztos), az Y egy jégkrémet ad ki, a következő R-ben valami elektromos-monitoros csuda bukkan fel, az I egy sor tablettát rejt, az E-n egy szőlőlugas részlete, valamint egy felborult borosüveg látható, amelyből csodával határos ívben zubog bele a bor egy eldőlőfélben lévő pohárba, a Z-n és a T-n Volkswagen kisáruszállító figyelhető meg egy talpig britnek öltözött őstermelővel, a füvesített R betűn meg egy biciklista hölgy. A sort záró I és K voltaképpen mentes és buborékos ásványvizek. Az „Erős vidéket” a helyszűke miatt ezután nem is bontanám ki, habár a szóközbe szerkesztett magyar szürkét nem vagyok képes jó szó nélkül hagyni.

Úgy érzem, hogy grafikai produkcióként a JESZ Jólét és Szabadság Demokrata Közösség posztere a legsikerültebb. Az alkotók a láthatósági mellények zöld változatának árnyalatát választották alaptónusnak, tehát nem lehet nem észrevenni, tetszetős és modern a tipográfia, ötletes a Z mögé illesztett play gomb is. Csak egy a bibi: azon kívül, hogy JESZ, hogy Jólét és Szabadság, valamint hogy Demokrata Közösség, az égvilágon semmit nem mond, nem ígér, nem követel, ez pedig már csak azért is luxus, mert mindenki más igen, plusz félő, hogy ha odaállnánk a kompozíció elé, és minden arra járót megkérdeznénk, ki tetette fel a plakátot, ezerből legfeljebb ha egy ember tudna helyesen válaszolni, feltéve, ha szerencsére pont arra jár. Ha egy lépésről lépésre kibontakozó akció indulásának vagyunk tanúi, akkor mindezt visszaszívom, tényleg nem baj, ha az ember először a szavakat kezdi ízlelgetni. Bő egy hónappal a választás előtt minek ajtóstul rontani a házba. (A JESZ az MDF utódpártja. – A szerk.)

A legmegrázóbb azonban kétségtelenül az ugyancsak igen kevéssé ismert Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártjának (alapítva 2013) tulipiros óriásposztere: leginkább valami húsfeldolgozó üzem belső használatra szánt, bár kissé eltúlzott méretű tájékoztatójára emlékeztet, amelyen a hónap dolgozójának érdemeit méltatják, fotóval és a szükségesnél jóval bővebben. Csakhogy emitt a hónap dolgozója a párt 10-es számú egyéni választókerületének képviselőjelöltje, úgy hívják, hogy Póznik György, aki különben igen derék ember lehet, ha egy olyan alakulatot képvisel, amelyről mindenekelőtt azt kell tudni, hogy szóban forgó hirdetése nem közpénzek felhasználásával készült, valamint hogy az összes politikai párt közül csak ők költik az államtól kapott kampánytámogatást a rászorulókra.

Az alkotók a láthatósági mellény zöld változatának árnyalatát választották, már csak az a kérdés, a Széchenyi utcán sétálók ismerik-e a pártot